Zenélő kút (Prága)
Napjainkra a Zenélő kút (Prága) nagy jelentőségű és releváns témává vált a mai társadalomban. A technológia fejlődésével és a globalizációval a Zenélő kút (Prága) az emberek mindennapi életének alapvető elemévé vált. A gazdaságra gyakorolt hatásától a személyközi kapcsolatokra gyakorolt hatásáig a Zenélő kút (Prága) vitathatatlan előtérbe került a kortárs élet különböző területein. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Zenélő kút (Prága) számos aspektusát, és megvitatjuk annak fontosságát a jelenlegi környezetben, valamint a jövőre nézve lehetséges következményeit.
| Zenélő kút | |
 | |
| Ország | Csehország |
| Település |
|
| Hely | Királyi kertek |
| Típus | szökőkút |
| Elhelyezkedése | |
 Zenélő kút
Pozíció Prága térképén
| |
 é. sz. 50° 05′ 37″, k. h. 14° 24′ 17″50.093600°N 14.404800°EKoordináták: é. sz. 50° 05′ 37″, k. h. 14° 24′ 17″50.093600°N 14.404800°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Zenélő kút témájú médiaállományokat. | |
A Zenélő kút (Zpívající fontána), a prágai vártól északra elterülő Királyi kertek leghíresebb építménye. A Anna királyné nyári palotája előtt álló kutat Európa egyik legszebb reneszánsz díszkútjának tartják.[1]
Története
Megépítését I. Ferdinánd rendelte meg 1562-ben. Fém felépítményét Francesco Terzio tervezte; a munkadarabot Hanuš Peysser faragta ki fából. (Brnói) Tomáš Jarošnak abban, a Mihulka-toronyban berendezett műhelyében öntötték, ahol a Szent Vitus-székesegyház nagyharangja, a Zsigmond-harang is készült. Az 1564-ben kezdett munka nagyon elhúzódott egyrészt az anyag- és pénzhiány, másrészt Ferdinánd császár halála (1564. július 25.) miatt. Jaroš 1568-ig dolgozott a megrendelésen, ekkor azonban átköltöztette műhelyét Kassára anélkül, hogy a kutat befejezte volna. Ezért a felépítmény tetején álló dudás a kút egyetlen olyan eleme, ami nem eredeti (Terzio terve szerint készült), hanem egy másutt álló kútszobor másolata. Ennek eredetijét Vavřinec Křička z Bítyšky faragta, és Wolf Hofprugger műhelyében öntötték. Jaroš halála (1571) után Hofprugger lett a császári öntőmester, és ő készítette el a felépítményből még hiányzó kisebb darabokat.
A fém felépítményt csak 1573-ban állították végleges helyére, és a vizet mintegy tíz év munka után, 1574-ben kötötték be. A leendő kút helye köré már az 1560-as években elültették Közép-Európa első tulipánjait.
A kút
A kút fém felépítményének tömege 5121 kg. Kétféle bronzból készült; átlagosan mintegy 94 % rezet és 6 % ónt tartalmaz. Az (alsó) medencét négy faun figura tartja; külsejét emberfejek és növényi motívumok díszítik. A (fölső) kúttálat tartó birkapásztorok között feltűnik a szarvast cipelő Pán, az erdők és források oltalmazója. A három pásztor fölött egy-egy birka-, Pán fölött szarvas fejéből folyik a víz. A tál alján kisfiúk pisilnek; közöttük egy-egy emberfejből folyik a víz. A tálban álló dudás kezéből ugyancsak vízsugarak ívelnek föl. A medencébe hulló víz bronzlemezeket hoz rezgésbe, és ezek kellemes, ritmusos hangja a kút zenéje. Ez a zene meglehetősen halk; jól csak közelről hallható.
Jegyzetek
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Zpívající fontána (Praha) című cseh Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
