Z. Szalay Pál

Ma a Z. Szalay Pál olyan téma, amely nagy érdeklődést és vitát vált ki a társadalomban. A Z. Szalay Pál immár évtizedek óta állandó beszédtéma, amely minden korosztály és érdeklődésű ember figyelmét leköti. Akár a mindennapi életünkre, akár a politikára, a tudományra vagy a populáris kultúrára gyakorolt ​​hatása miatt, a Z. Szalay Pál-nek sikerült az emberek életében releváns elemként pozícionálnia magát. Ebben a cikkben a Z. Szalay Pál különböző aspektusait tárjuk fel, a történetétől a mai világra gyakorolt ​​hatásáig, hogy megértsük jelentőségét és életünkben betöltött szerepét.

Z. Szalay Pál
Született1891. június 25.
Léva
Elhunyt1975. szeptember 26. (84 évesen)
Szentendre[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • festőművész
  • tervezőgrafikus
IskoláiMagyar Királyi Képzőművészeti Főiskola (1912–1916)
SírhelyeFarkasréti temető

Z. Szalay Pál (Léva, 1891. június 25. – Szentendre, 1975. szeptember 26.)[2] festő, grafikus.

Pályafutása

Édesapja felvidéki kőfaragó mester volt. 1912 és 1916 között a Mintarajziskola és Rajztanárképzőben tanult, ahol Szinyei Merse Pál, Réti István és Révész Imre voltak a mesterei. Ezután Nagybányán is tanult, Benczúr Gyula és Glatz Oszkár mellett, majd az első világháborút követően 1920-ban Rómában képezte magát a freskófestés területén Lodivico Fennottinál, ahol a Collegium Hungaricum lakója volt. Firenze város freskópályázatán elnyerte az első díjat. Franciaországban, Németországban és Angliában járt tanulmányúton, illetve kiállításai is voltak ugyanitt. Tanítványai: Jándi Dávid, Görömbei Imre, Ozsváth Imre, Berki Nándor, Berecz András, Kerülő Ferenc, Krutilla József, Soltész Albert, Pál Gyula, Váci András és a Komlós testvérek. Első kiállítását 1941-ben rendezte a Nemzeti Szalonban, majd az Ernst Múzeumban is volt tárlata. A nyíregyházi Bessenyei György Képzőművészeti Népfőiskolán, majd ezután 1953-tól 1965-ig a nyíregyházi TK Intézetben tanított, ekkor 48 évi tanítás után nyugdíjba vonult.[3] A Münchener Künstlergenossenschaft és az olasz Artista Moderna társaság tagja volt, egyúttal alapító tagja és éveken keresztül elnöke a Benczúr Körnek. Az 1950-es években művein a szocialista-realista stílus figyelhető meg. 1970-ben a nyíregyházi Jubileumi pályázaton és a nyírbogdányi kiállításon is díjjal jutalmazták, 1973-ban pedig a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést is megkapta. 1973-tól Szentendrén lakott, negyven művét hagyományozta Nyíregyházának, ezek a Városi Önkormányzatnál találhatók, de a Nemzeti Múzeum is őrzi néhány alkotását. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra 1975. október 23-án.

Egyéni kiállítások

  • 1968 • Kisgaléria, Rakamaz • Művelődési Ház, Fehérgyarmat
  • 1969 • Nyíregyháza
  • 1970 • Kőolajipari Vállalat Klub, Nyírbogdány
  • 1971 • Krúdy Mozi, Nyíregyháza • Ságvári Tsz. Művelődési Ház, Felsősima
  • 1972 • Vay Ádám Múzeum, Vaja • Benczúr Terem, Nyíregyháza
  • 1973 • Borbányai Művelődési Ház, Nyíregyháza • Városi Művelődési Központ, Nyíregyháza • Megyei Kórház, Nyíregyháza.

Válogatott csoportos kiállítások

A megyei tárlatokon 1961-71 között rendszeresen részt vett.

  • 1947 • Magyar Képzőművészek Szabadszervezete vidéki csoportjainak I. Kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest
  • 1965 • Felvidéki Művészek Tárlata, Prága
  • 1968 • Szabolcsi Képzőművészek Tárlata, Kisgaléria, Rakamaz
  • 1969 • Fészek Művészklub, Budapest • Benczúrtól napjainkig, Jósa András Múzeum, Nyíregyháza
  • 1970 • Szabolcsi művészek tárlata, Ungvár.

Művek közgyűjteményekben

Jósa András Múzeum, Nyíregyháza • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Vay Ádám Múzeum, Vaja.

Köztéri művei

  • falfestmény (Római Katolikus Elemi Iskola díszterme)
  • freskó (1946, Zsinagóga)

Jegyzetek

  1. ↑ PIM-névtér-azonosító. (Hozzáférés: 2020. június 11.)
  2. ↑ A Farkasréti temető nyilvántartása szerint.
  3. ↑ Népszabadság, 1965. szeptember 15.

Források

További információk

  • Kortárs Magyar Művészeti Lexikon. Főszerk. Fitz Péter. Bp., Enciklopédia Kiadó, 1999-2001.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.