A Wikipédia-vita:A Wikipédia nem az első közlés helye olyan téma, amely már évek óta felkelti az érdeklődést, hiszen rengeteg embert érint életük különböző területein. Jelentősége az egyének személyes, szakmai és társadalmi fejlődésére gyakorolt hatásában rejlik. Az idő múlásával számos tanulmányt és kutatást végeztek a Wikipédia-vita:A Wikipédia nem az első közlés helye és következményeinek jobb megértése érdekében, ami különféle megközelítések és elméletek megalkotásához vezetett ezzel kapcsolatban. Ebben a cikkben a Wikipédia-vita:A Wikipédia nem az első közlés helye-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, a történetétől és fejlődésétől a jelenlegi társadalomra gyakorolt hatásáig, hogy átfogó és teljes képet adjunk erről a témáról.
Ez nagyon tanulságos intelem a kezdő szerzőknek, hamar megtalálható helyre kellene tenni. A gyakorlat (practice) a tények azonban ellentmondani látszanak az elveknek, vagy kettős mérce érvényesül. Egyik sem lehet kívánatos állapot. A wikipiszkálás egyik jellemző argumentuma a példákra való hivatkozás, mindjárt begyűjtök egy párat. en:the meaning of meaning wrtiten by a wikifather
Nincsenek elméleteim, én a tapasztalásomat és szerény tudásomat osztom meg. ne írom ki a userlapomra, hogy én ezzel foglalkozom, ehhez értek, mert nem kutya vagyok, amely a területét védi, és nem akarok büszkélkedni sem magammal, sem eredményeimmel. Alázatosan viselkedem, kivéve, ha megharagítanak, vagy sértegetnek.
De kitartó és alapos vagyok, még mindig azon dolgozom, hogy felfogjam, mi történik az orrom előtt, anélkül, hogy akadályoznék valakit. semmilyen szócikkről nem mondtam, hogy felesleges, semmilyen szerzőről nem írtam, hogy téved, vagy felkészületlen.
Ha valaki össze akarja velem mérni az erejét vagy tudását, arra is kész vagyok, de csak a saját szakmámban. Minden másban sajnos kezdő vagyok. Egyetlen eszközöm a józan ész, amelynek definíciója ugyan nem nagyon izgalmas, de talán segít, iderakom.
"The term common sense (or as an adjective, commonsense) describes beliefs or propositions that seem, to most people, to be prudent and of sound judgment, without dependence upon esoteric knowledge.
Among philosophers, the issue of what common sense is is vexing; this leads many of them to shun the word altogether. Whatever it does mean, it does not mean homespun (and sometimes dubious) truths such as "Chicken soup is good for colds." Nonetheless, common sense is a perennial topic in epistemology and widely used or referred to, in one form or another, by very many philosophers. Some related concepts include intuitions, pre-theoretic belief, ordinary language, foundational beliefs, endoxa, and axioms.
Commonsense ideas tend to relate to events within human experience, and thus commensurate with human scale. Thus there is no commonsense intuition of, for example, the behavior of the universe at subatomic distances or speeds approaching the speed of light.
The Cyc project is an attempt to provide a basis of commonsense knowledge for artificial intelligence systems. The Open Mind Common Sense project is similar except, like Wikipedia, was built from the contributions of thousands of individuals across the Web."
Ha meg a szellemi képességeimet, állapotomat akarod újfent gyalázni, akkor ne felejtsd el, hogy "normális az, akit az ügyeletes pszichiáter nem ismer eléggé". Kettőnk közül nem te vagy az ügyeletes pszichiáter, elég biztosan tudom, és ha találkozom egy jó kutyával, azonnal megismerem. Miről? Hát hogy egy tucat kutyaütő üti-veri. :-)) Angol wiki-l-fórumon piranja témaként kezelve.
Csak nem versenyben fogunk mandíneres szócikkeket gyártani? ha ez a challenge, akkor a Dús cikk nagyot fog szólni.... :-)
firk 2004. augusztus 30., 20:56 (CEST)
ara, hoyg a dús szócikk a képekkel együt illusztrlája a már eldőlt, tisztázott vitát, amennyiben Dús is oylan képekkel dolgozik, amelyek máskor készült fényképfelvételek és öszerakja őket szaggatott szélekkel egy új alkotásba, amelyet azután lemáso, kicsinyít, naygit, szóval szerkeszt és manipulál, és a szakértők meg vitakoznak az értékén, mert hogy gyakorlatilag sokszorosítások, csak hogy ő aláírja, mint művész és ír melléjük egy számot, amit csak ő tud, hogy valóban az-e, vagy újabb másolat.
81.182.95.250 2004. augusztus 31., 20:49 (CEST)
Ha szócikkírásnak csak a minimalista változatát fogadjátok el, akkor rontotok a szöveg olvashatóságán, és a keresés után a még régebbi kódexmásolással foglalkoztok, amelyben legalább az iniciálék megfestésében volt egy kis eredeti szerzői munka.
Ha viszont azt nézzük, hogy valaki leírja azt, ami az eszébe jut, mégha először kritikátlanul, homályosan is, majd azt több lépésben tisztázza és illeszti az igényekhez, kapcsolja a meglévő szövegekhez, akkor azt a tevékenységet kénytelenek vagyunk gondolkodásnak nevezni, amely kinél-kinél elérheti az írás sebességét, és ezáltal egyben a gondolatmenet dokumentáása is. Ha ez időnként zavaró, akkor se kellene átnevezni, vagy betiltani - mert az maga a vég.
Az eredetiséget is lehet kizárni, vagy szabályozni, de akkor magát a nagy projektet sem kell ilyen félrevezető szavakkal illetni, hiszen eredeti gondolat ellenszolgáltatás nélküli, és szerzői jóváhagyással történő átadása, megosztása nemcsak wikipédia konform, hanem nemes gesztus is, főleg akkor, ha ez a szerző ezután ezeket a hozzájárulásokat még csak nem is lajstromozza (minek, hiszen úgyis ki van téve a közös kevergetésnek), ezáltal tényleg önzetlenül segít növeszteni a közös emlékezetnek nevezhető anyagot, amelynek a tételszám növelésében történő maximálása azért tragikus, mert arra utal, hogy itt Guinness book babérokra pályáznak, azzal a látszattal, hogy jótékony célú kalákát szerveznének, és ezért beláthatatlan, hogy mi fog történni az anyagggal két, három, tíz év múlva.
firk 2004. augusztus 31., 09:21 (CEST)
Azért sem jó a kifejezés, mert nem igaz. Az is kutat ugyanis, aki forrásokat keres, és onnan kompillál. Ez a research angolul és nem más. Régebben ezt, már mint a (régi, klasszikus) szövegek és nyelv kutatását filológiának nevezték (görög, szó-szeretet), és a bölcsészek bogarásztak a könyvek között, és amit találtak azt cédulákra írták, betették egy dobozva, a cédulákat címcédulákkal választották el, majd az egészet össszegépelték és kiadták a megfelelő irodalomjegyzéki hivatkozásokkal együtt.