Verzál
Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Verzál témát, amely téma az elmúlt években sok ember figyelmét felkeltette. A Verzál nagy érdeklődést és vitát váltott ki különböző területeken, a tudománytól a politikáig, beleértve a populáris kultúrát is. Ebben a cikkben a Verzál különböző aspektusait fogjuk megvizsgálni, eredetétől és fejlődésétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig. Ezenkívül megvitatjuk a témával kapcsolatos szakértők véleményét és szempontjait, valamint azoknak a személyes tapasztalatait, akik közvetlenül érintettek a Verzál-el. Ennek a cikknek az a célja, hogy az olvasók széles körben megértsék a Verzál-et, és kritikai elmélkedésre ösztönözzék ezt a ma oly fontos témát.
A verzál vagy verzális a tipográfiai kiemelésnek az a fajtája, amelynek során a folyó szöveg egyes elemeit vagy részeit NAGYBETŰVEL szedik. A magyar szerkesztői és tipográfiai gyakorlatban a verzál alkalmazása a 19–20. századra volt inkább jellemző, amikor a személyneveket vagy az iniciálékat követő szót, illetve teljes sort emelték ki ily módon. Napjaink könyvkiadásában a címnegyedíven (címoldal, kolofonoldal stb.) és a főszöveg címsorain kívül egyre kevésbé alkalmazott eljárás. A szedéstükröt gyakran tipográfiailag túltagolttá, az olvasást nehezebbé teszi, ezért folyó szövegben jellemzően a kiskapitális (kapitälchen) szedés váltotta fel. Szemben a VERZÁLIS SZEDÉSSEL, a kapitälchen betűk magassága megegyezik a kisbetűk kiosztásával.
Az internetes szokások (a netikett) szerint ez az írásmód a kiabálást jelöli, ezért általában nem ajánlott.
Lásd még
Források
- Gyurgyák János, Szerkesztők és szerzők kézikönyve, Budapest, Osiris, 1997, 74–75.
- Gyurgyák János: Szerzők és szerkesztők kézikönyve. Budapest : Osiris. 1996, 2000 (ISBN 963-379-227-4), 2003 (ISBN 963-389-461-1), 2. átd. kiad. (ISBN 963-389-714-9).
- Helyesírási és tipográfiai tanácsadó. Szerk. Timkó György. Bp., 1972.
|
Ez a tipográfiai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
