Valentóc

Napjainkban a Valentóc olyan téma, amely a társadalom különböző területein nagy jelentőséggel bír. A politika, a gazdaság, a kultúra, a tudomány és a technológia terén a Valentóc jelentős hatást gyakorolt ​​az emberek interakciójára és környezetükhöz való viszonyára. A globalizáció előrehaladtával és az információs technológiák fejlődésével a Valentóc központi kérdéssé vált, amely kihívásokat és lehetőségeket jelent minden érintett szereplő számára. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Valentóc-hez kapcsolódó különböző dimenziókat és szempontokat, elemezve annak fontosságát és hatásait a mai társadalomban.

Valentóc (Valentovce)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásMezőlaborci
Rangközség
Első írásos említés1808
PolgármesterMichal Firkaľ
Irányítószám067 01
Körzethívószám057
Forgalmi rendszámML
Népesség
Teljes népesség42 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség20 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság330 m
Terület2,21 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 10′ 41″, k. h. 21° 57′ 08″49.177961°N 21.952242°EKoordináták: é. sz. 49° 10′ 41″, k. h. 21° 57′ 08″49.177961°N 21.952242°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Valentóc témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Valentóc (más néven Bálintpuszta, szlovákul: Valentovce, ukránul: Valentyivci) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Mezőlaborci járásában.

Fekvése

Mezőlaborctól 22 km-re délkeletre, a Laborctól keletre fekszik.

Története

A falu 1550-ben Drugeth Imre, Gábor, Gáspár és Ferenc birtoka. 1587-ben Malikóczy Miklóst és Gábort iktatják egyes részeibe. Tíz évvel később már Füzy Imre és Palocsay György az urai.[2]

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „VALENTÓCZ. Orosz falu Zemplén Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai oroszok, fekszik Volyicza, és Horbok Radványhoz 3/4 órányira; határja 2 nyomásbéli, leginkáb zabot, középszerűen pedig gabonát, tatárkát, kölest, árpát, és tavaszi búzát terem, hegyes, agyagos a’ földgye, erdeje kevés, piatza Homonnán van.[3]

1808-ban Izbugyabéla külterületi része volt.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Valentócz, Zemplén vmegyében, orosz falu, Izbugya-Bélával összefüggésben; 134 gör. kath. lak.[4]

Bajna felé eső határában a 19. században vadászkastély épült, mely az első világháborúban megsemmisült. 1915-ben súlyos harcok folytak itt a cári orosz csapatok és az Osztrák–Magyar Monarchia csapatai között. A harcokban a becslések szerint mintegy 8000 katona esett el, akiket az egykori kastély közelében húzódó katonai temetőbe, valamint a viravai és laborcrévi katonai temetőkbe temettek. 1920 előtt Zemplén vármegye Mezőlaborci járásában Izbugyabélához tartozott.

A falu csak 1950-ben lett önálló község, amikor Izbugyabéla területéből vált ki.

Népessége

2001-ben 42 lakosából 54 ruszin és 15 szlovák volt.

2011-ben 44 lakosából 23 ruszin és 18 szlovák.

További információk

Jegyzetek

  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.  elektronikus elérhetőség Zemplén vármegye.
  3. Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár. www.arcanum.hu. . (Hozzáférés: 2019. április 29.)
  4. Magyarország geográfiai szótára – Fényes Elek | Kézikönyvtár. www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2019. április 29.)