VI. Gergely (ellenpápa)
Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a VI. Gergely (ellenpápa) témát, amely alapvető szempont, amely mindennapi életünk számos területére hatással van. A VI. Gergely (ellenpápa) olyan fogalom, amely nagy érdeklődést és vitát váltott ki a mai társadalomban, mivel hatása különböző szempontokra terjed ki, az egészségügytől és a technológiától a kultúráig és a politikáig. Az elemzés során alaposan megvizsgáljuk a VI. Gergely (ellenpápa) különböző aspektusait és következményeit, hogy megértsük jelentőségét és hatását a mai világban. Ezen kívül feltárjuk a VI. Gergely (ellenpápa) különböző nézőpontjait és véleményét azzal a céllal, hogy teljes és gazdagító képet adjunk erről a releváns témáról.
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| VI. Gergely ellenpápa | |
| a katolikus egyház vezetője | |
| Született | 10. század |
| Megválasztása | 1012 |
| Pontifikátusának vége | 1012 |
| Elhunyt | 11. század |
VI. Gergely (? – 1018 után) lépett fel a történelem folyamán 17.-ként ellenpápaként. Életéről és uralkodásáról sem tudunk túl sokat, hiszen az ő hivatala akkor jöhetett létre, amikor Rómában egy új rendszer ragadta magához a hatalmat.
Gergelyről a történelem lapjain igen homályos adatokat olvashatunk. Származásáról mindössze annyi bizonyos, hogy a nagy befolyású Crescenti család rokona volt. Amikor 1012-ben IV. Szergiusz pápa meghalt, az uralmon lévő nemes család Gergelyt tette meg pápának. Azonban a család uralmával elégedetlen nemesek szembeszálltak a döntéssel, és még a felszentelés előtt saját jelöltjük, II. Theophülaktosz, tusculumi gróf mögött sorakoztak fel. Ezt a pártot főként a grófi család vezette. A tusculumiak elérték, hogy a zsinat Theophülaktoszt válassza meg egyházfőnek, és őt szenteljék fel Szent Péter trónjára 1012. május 18-án, VIII. Benedek néven.
De a ceremónia ideje alatt az örök városban már Gergely hívei harcokat kezdtek az ellenséges család ellen, így a frissen felszentelt Benedeknek menekülnie kellett Rómából. Gergely júniusban tétette fejére a tiarát. De a Lateránba alig hogy beköltözött, Benedek II. Henrik német-római király seregének az élén a város falai alá érkezett. A rémült Gergely azonnal elmenekült a városból, amelyet Benedek pár nap alatt elfoglalt, és 1013 végére már nem maradt semmi a Crescentiek hatalmából (és életéből, vagyonából sem…). Benedek 1014. február 14-én császárrá koronázta Henriket, és szövetséget kötött vele. Erről Gergely mit sem tudott, és időközben Németországba, Pfalzba menekült. 1014-ben talpig pápai díszben jelent meg Henrik udvarában, és követelte a császár elismerését. De az uralkodó elvette tőle az egyházfői jelképeket, megfosztotta hivatalától és elbocsátotta. További életéről nem maradt fenn semmi.
