Napjainkra a Tűlevelű erdők és rokon társulások a mai társadalomban nagyon fontos témává vált. A technológia fejlődésével és a globalizációval a Tűlevelű erdők és rokon társulások alapvető szerepet kapott életünkben. A Tűlevelű erdők és rokon társulások mind személyesen, mind szakmailag jelentős hatást gyakorolt kapcsolatainkra, munkánk és szórakoztatásunkra. Ezért elengedhetetlen, hogy alaposan megértsük a Tűlevelű erdők és rokon társulások mindennapi életünkre gyakorolt hatását, valamint a jövőre nézve. Ebben a cikkben részletesen megvizsgálunk mindent, ami a Tűlevelű erdők és rokon társulások-hez kapcsolódik, annak eredetétől a mai hatásig, azzal a céllal, hogy teljes és frissített képet adjunk erről a nagyon releváns témáról.
A tűlevelű erdők és rokon társulások (Abieti-Piceea Hadač 1967) divízió a növénytársulástan egyik alapkategóriája. Borhidi Attila (2003) felosztása szerint ez a taxon Magyarország növénytársulásainak 13. nagy csoportja.
A Kárpát-medencében a fenyvesek alapvetően extrazonális helyzetűek; igazi változatosságuk a hideg mérsékelt égövben figyelhető meg. Hazánkban csak három társulástani osztályuk fordul elő:
Az összes tűlevelű erdő az északi féltekén, zömmel a mérsékelt égövben alakult ki. Ennek fő oka, hogy a fenyőfélék (Pinaceae) a déli féltekén nem terjedtek el.
A biomoknak a WWF által felosztása szerint (ábra) a tűlevelű erdők három biomra jellemzőek:
élőhelyeire. Magyarul ez a megkülönböztetés problémás, mivel a magyar szaknyelv (tartalmilag helyesen) a tajgát tekinti a „mérsékelt övi tűlevelű erdő” alaptípusának.[3]
A tajga a Föld legnagyobb területet foglakló biomja az északi féltekén a mérsékelt övi lomberdők és a tundra között.
A szűkebb értelemben (tehát a tajga nélkül) vett mérsékelt övi tűlevelű erdők a mérsékelt övi lombhullató erdők övében, intrazonálisan jelennek meg. Ebbe a kategóriába több, egymástól eltérő erdőtípust soroltak be:
Ezekben az erdőtípusokban tűlevelűek, örökzöld és lombhullató fafajok egyaránt nőhetnek. Jellegzetes nemzetségeik:
Ezek a tűlevelűek által uralt, zárt lombsátrú trópusi erdők leginkább Mexikó egyes területeire és a Karib-tenger némely szigeteire jellemzőek; ezek mellett Délkelet-Ázsiában fordulnak elő. Sok helyen kéttűs fenyők (Pinus spp.) és tölgyek (Quercus spp.) uralják őket. Sok bennszülött növény- állat és zuzmófaj él bennük, különösen idősebb állományaikban. A vándorló lepke- és madárfajok kedvelt pihenőhelyei. Szárazabb típusaik gyakran kigyulladnak.[5]