Ma a Tetrachord lenyűgöző világát fedezzük fel. Függetlenül attól, hogy érdekli a társadalomra gyakorolt hatása, történelmi jelentősége, vagy egyszerűen csak többet szeretne megtudni a Tetrachord-ről, ez a cikk teljes és részletes áttekintést nyújt a témáról. Az eredetétől a jelenlegi hatásáig, számos aspektusán és ellentmondásosságán keresztül egy átfogó elemzésbe fogunk belemerülni, hogy jobban megértsük, mi az a Tetrachord, és miért olyan fontos. Készüljön fel tehát egy informatív utazásra, amely új távlatokat és ismereteket nyit meg a Tetrachord-ről.
A tetrachord (ógörög τετράχορδον = ’négyhúros’, ’négyhangos’) az ókori görög zeneelmélet alapfogalma, a görög hangrendszer, a szüsztéma teleion alkotórésze. Négy hang sorozata, ahol a két szélső hang távolsága „rögzített” (hesztosz), mindig tiszta kvart,[1] a két közbülső hang pedig „mozgatható” (kinumenosz), aszerint változtatja helyzetét, hogy az adott tetrachord melyik nembe, genoszba tartozik. A görög zeneelmélet ennek alapján háromféle genoszt különböztet meg.
A három különböző genoszhoz a görögök három különböző éthoszt, karaktert társítottak. A diatonikus genosz eszerint férfias, a kromatikus lágy, az enharmonikus pedig magasztos éthoszt hordoz.
A különböző hangközöket számszerűen többféleképp határozták meg, például a diatonikus genosz esetén az alábbi táblázat foglalja össze a különböző interpretációkat. A hangközöket arányszámok fejezik ki, amik rezgő húrhosszúságok, tehát hullámhosszak arányaként foghatók fel. Ha az egy sorban lévő hangközöket egymásra építjük – vagyis a nekik megfelelő arányokat mint törteket összeszorozzuk –, minden esetben a tetrachord szélső hangjainak tiszta kvart hangközét kifejező 4 : 3 arányt (498 cent) kapjuk.
Szerző | egészhang | egészhang | félhang |
---|---|---|---|
ópüthagoreusok, Platón | 9 : 8 (204 cent) |
9 : 8 (204 cent) |
256 : 243 (90 cent) |
Arkhütasz | 9 : 8 (204 cent) |
8 : 7 (231 cent) |
28 : 27 (63 cent) |
Arisztoxenosz | 12 rész (200 cent) |
12 rész (200 cent) |
6 rész (100 cent) |
Didümosz | 9 : 8 (204 cent) |
10 : 9 (182 cent) |
16 : 15 (112 cent) |
Ptolemaiosz | 10 : 9 (182 cent) |
11 : 10 (165 cent) |
12 : 11 (151 cent) |
Arkhütasz tetrachord-számításai a három genoszra az enharmonikus genosz 28 : 27 arányú hangközéből indulnak ki:
Genosz | |||
---|---|---|---|
Diatonon | 9 : 8 (204 cent) |
8 : 7 (231 cent) |
28 : 27 (63 cent) |
Króma | 32 : 27 (294 cent) |
243 : 224 (141 cent) |
28 : 27 (63 cent) |
Enharmonion | 5 : 4 (386 cent) |
36 : 35 (49 cent) |
28 : 27 (63 cent) |
A diatonikus tetrachord – attól függően, hogy a félhang hol helyezkedik el benne – háromféle harmóniát, hangfajt alkothat:
A görögök a dór hangfajhoz komoly, férfias éthoszt társítottak, a fríget szenvedélyesnek, a lídet panaszosnak érezték.
A modern zeneelmélet a különböző hangsorokat az oktáv hangköz különböző felosztásaiként határozza meg. Az ókori görögök az oktávot, diapaszónt szintén alapvető fontosságú hangköznek tartották, de mindig két tetrachordból meg a fennmaradó egészhangból, a tónoszból állították elő. Két tetrachord összekapcsolódhat egymással úgy, hogy egy egészhang, a diazeuxisz választja el őket egymástól, pl.
vagy lehet egy közös hangjuk, a szünaphé, ami összeköti őket, vagyis a magasabb teterachord legmélyebb hangja ugyanaz, mint a mélyebb tetrachord legmagasabb hangja. Ekkor a hangsor egy egészhang hozzáadásával egészül ki oktávra, pl.
Az európai zene hangsorai a középkortól napjainkig elsősorban a diatonikus tetrachordokból felépült hangsorok leszármazottai.