Természetjog

Napjainkban a Természetjog olyan téma, amely nagyon fontos és sok ember számára érdekes. Akár a társadalomra gyakorolt ​​hatása, akár történelmi jelentősége, akár a jelenlegi környezetben való relevanciája miatt, a Természetjog olyan téma, amely mindig lenyűgözi és felkelti az érdeklődést a benne elmélyülők számára. Ebben a cikkben alaposabban megvizsgáljuk a Természetjog-et, feltárva annak különböző aspektusait, és egyedi perspektívát kínálva ezzel a széles és sokrétű témával kapcsolatban. Reméljük, hogy részletes elemzéssel és kritikai vizsgálatunkkal fényt derítünk a Természetjog-re, és teljesebb megértést biztosítunk olvasóinknak erről a minket oly nagy hatással bíró témáról.

A természetjog (latin ius naturale vagy lex naturalis) a jogfilozófia egyik irányzata. Főként a jogi pozitivizmussal áll szemben.

A természetjog irányzata az ókorban alakult ki. A jog változását szorgalmazza, a fennálló jogrendszerrel szemben: alapállása tehát a kritika.

A természetjog azt tartja, hogy a természetből, Istenből, vagy az észből leszűrhető, a természet örök rendjén alapuló általános jogelvek összességét testesíti meg, ezért hívei magasabb rendűnek tartják a természetjogot a hatályos pozitív jognál.

A természetjog elfogadása a jog megkettőzését, az emberi eredetű pozitív joggal szemben egy örök, változatlan, helyes és igazságos, ezért magasabb rendű jog létezésének elismerését jelenti. Ez az emberi értelem segítségével felismerhető, érvényessége azonban nem az emberi vagy állami elismerésen alapul.

A természetjogász mindig két jogrendszert vesz figyelembe:

  • a természetjogot, amely örök, változatlan, és a hatályos jog felett áll, illetve
  • a pozitív jogot, amely maga a hatályos jog.

Azt vizsgálja, hogy a pozitív jogban mennyire érvényesülnek a természetjog szabályai.

Irányzatai

Négy fő korszakát különböztethetjük meg, ezek történetileg is különböző korokhoz kapcsolhatók.

Klasszikus természetjog

Ez a felfogás az ókori görögöktől származik, mely szerint a jogelvek a természetből származnak. Antiphon görög tudós szerint a természetjog azért jó, mert örök és változatlan. A római jogban, bár szigorú pozitív jogrendszernek kell tekintenünk, mégis jelen volt a természetjog: a ius gentium tételeiben.

Középkori természetjog

Ezen középkori nézet szerint a természetjog nem más, mint Isten akaratának kifejezése. Ezt az irányzatot képviselte Hippói Szent Ágoston és Aquinói Szent Tamás. Megkülönböztetik az örök törvényt (lex aeterna), az isteni törvényt (lex divina), a természeti törvényt (lex naturalis) és az emberi törvényt (lex humana).

A felvilágosodás természetjoga

Greguss Ágost – Természetjog, 1854

A természetjog harmadik irányzatát a felvilágosodás hozza magával. Eszerint a jogelvek az észből származnak, nem pedig Istentől vagy a természetből. Ezt az irányzatot képviselte többek között Thomas Hobbes, John Locke, Rousseau, Montesquieu és Hugo Grotius. Célszerű azonban megjegyezni, hogy a felvilágosodás filozófiájához elsősorban a szerződéselméletek kapcsolódnak, és elmondhatjuk, hogy ezek kimunkálói többnyire hívei a természetjognak. Azonban míg a klasszikus természetjogászok inkább magánjogi területen tevékenykedtek, addig a szerződéselméletek közelebb állnak a közjoghoz.

A 20. század természetjoga

A pozitív jog felett álló jogi alapelvek elismerése, a háborús bűnösök megbüntetését célzó bírói gyakorlat révén a természetjog a 20. században újjáéledt. Felismerhetjük ezt a hatást mind az egyes államok törvényhozásában, mind az emberi jogok széles körű nemzetközi elismerésében. A 20. századi természetjog képviselői közé tartozik Gustav Radbruch, Alfred Verdoss, Giorgio del Vecchio, Johannes Messner, Lon L. Fuller.

Források

  • Maczonkai Mihály: Jogszociológia (Budapest–Pécs, 2005)
  • Magyar nagylexikon XVII. (Szp–Ung). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 364. o. ISBN 963-9257-17-6  
  • Magyar virtuális enciklopédia

További információk

  • Hegel: A jogfilozófia alapvonalai vagy A természetjog és államtudomány vázlata; ford., utószó, jegyz. Szemere Samu; Akadémiai, Bp., 1971 (Filozófiai írók tára)
  • Leo Strauss: Természetjog és történelem; ford. Lánczi András; Pallas Stúdió–Attraktor Kft., Bp., 1999
  • Boda László: Természetjog, erkölcs, humánum. A jogbölcseleti etika látóhatára; Szt. István Társulat, Bp., 2001
  • Pruzsinszky Sándor: Természetjog és politika a XVIII. századi Magyarországon. Batthyány Alajostól Martinovicsig; Napvilág, Bp., 2001
  • Frivaldszky János: Természetjog. Eszmetörténet; Szt. István Társulat, Bp., 2001 (Jogfilozófiák)
  • Papp Miklós: Az erkölcsi belátás előrehaladása a "lex naturalis"-ra vonatkozóan; Márton Áron, Bp., 2003 (Studia theologica Budapestinensia)
  • Javier Hervada: Kritikai bevezetés a természetjogba; ford. Hársfai Katalin; Szt. István Társulat, Bp., 2004
  • Természetjog. Szöveggyűjtemény; szerk. Frivaldszky János, ford. Hornyik Veronika et al.; 2. jav., bőv. kiad.; Szt István Társulat, Bp., 2006 (Jogfilozófiák)
  • Horváth Sándor: A természetjogról; szerk. Varga Csaba; Szt. István Társulat, Bp., 2012 (Jogfilozófiák)
  • Wolfgang Waldstein: A szívébe írva. A természetjog mint az emberi társadalom alapja; ford. Erdődy János, Radványi Anna; Szt. István Társulat, Bp., 2012 (Pázmány könyvek sorozat)
  • Ratio iuris. Szövegek a természetjogi gondolkodás tanulmányozásához; szerk. Paksy Máté, Tattay Szilárd; Pázmány Press, Bp., 2014 (A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának tankönyvei)
  • Deli Gergely: Az eleven jog fájáról. Elmélet és történet a természetjog védelmében; Medium, Bp.–Székesfehérvár, 2018 (Értekezések a jogtudomány köréből)
  • Turgonyi Zoltán: Természetjogállam. Egy új erkölcsi és politikai közmegegyezés lehetséges elméleti alapjainak vázlata; Kairosz, Bp., 2021