Ebben a cikkben mindent megvizsgálunk, ami a Termolumineszcencia-hez kapcsolódik. A Termolumineszcencia eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig sokakat érdekelt. A történelem során a Termolumineszcencia fontos szerepet játszott különböző területeken, a kultúrától a tudományig. Ha többet tudunk a Termolumineszcencia-ről, jobban megérthetjük a környezetünkre gyakorolt hatását és azt, hogy hogyan fejlődött az idők során. Ezen túlmenően elemezzük annak mai relevanciáját, és azt, hogy továbbra is vitatéma marad a különböző területeken. Olvasson tovább, hogy megtudjon mindent, amit a Termolumineszcencia-ről tudnia kell.
A termolumineszcencia egy fizikai jelenség, melynek során elektromágneses sugárzásnak kitett minta később, felmelegítése során fényt bocsát ki magából. Ez a jelenség inkább szilárd anyagokra jellemző, de megfigyelhető aminosav-kristályokban és komplex biológiai rendszerekben is. Robert Boyle figyelte meg először, hogy a sötétben felmelegített gyémánt kék fényt bocsát ki.
A termolumineszcencia megfigyelésére szükséges egy három energiaszinttel rendelkező rendszer. Az energiaszintek a következőek: alap-, gerjesztett és a csapdaállapot. Fény vagy más sugárzással történő gerjesztés során a rendszer az alapállapotából a gerjesztett állapotba kerül. A termolumineszcencia kialakulásához szükséges esemény azonban az alap és a gerjesztett állapot közötti csapdaszinteknek a feltöltődése. A csapdákból közvetlenül nem mehetünk át alapállapotba, a gerjesztett állapottal azonban termikus egyensúlyban vannak. Így ha növeljük a hőmérsékletet, akkor a csapdából a rendszer visszakerülhet a gerjesztett állapotba. Az alapállapotba való visszajutás vezet a fotonok kibocsátásához. A csapda és a gerjesztett állapot között fennálló termikus egyensúly miatt a rendszer stabilitása függ az (Ea) aktiválási energiától,ami a két energiaszint energiakülönbsége.
A csapdából való kiszabadulás valószínűségét a következő reláció adja:
ahol A az úgynevezett preexponenciális tényező, E az aktiválási energia, k a Boltzmann-állandó, T pedig a hőmérséklet.
A termolumineszcencia keletkezéséhez szükséges 3. feltétel az az, hogy a csapdák jelenléte a kritikus. Csapda állapotok létrejöhetnek alacsony hőmérsékleten pigment rendszerekben. Csapdák kialakulásának lehetősége lehet még a fényindukált elektrotranszport során keletkező töltések stabilizálódása a fotoszintetikus elektron-transzportlánc redox komponensein. Ebben az esetben a csapdát egy, a gerjesztés hőmérsékletén stabil, pozitív donor és egy negatív akceptor komponensen található töltéspár alkotja.
A csapdaszintek energetikailag az alap és a gerjesztett állapot között helyezkednek el. A gerjesztett állapot és a csapda energiaszintjei közötti különbség a stabilizációs energia (szabadentalpia), ami megakadályozza, hogy a szétvált töltéspár szabadon rekombinálódjon. Egy ilyen rekombinációs folyamat során a fotoszintézis veszteséget szenved. A csapda és az alapállapot közötti energia különbség a tárolt energia (szabadentalpia), ami a fotoszintézis későbbi lépéseiben hasznosul. Elmondhatjuk hogy termolumineszcencia sávjainak a csúcshőmérsékletét a stabilizációs energia határozza meg. Tehát minél nagyobb a stabilizációs energia, annál magasabb hőmérsékleten jelenik meg a termolumineszcencia sáv.