A terminativus egy nyelvtani eset, mely helyet határoz meg. A terminativusban álló főnév a mozgás célja (Terminus).
A sumerológiában meghonosodott egy nyelvtani eset-fogalom, mely gyakran az irányt is megadja egy adott célhoz.
Példa:
ki-bi-še | baninĝar |
hely-létige-Terminativus | ő azt oda tette |
„ő azt a helyére tette“ |
A terminativus előfordul néhány finnugor nyelvben is.
A magyar nyelvben a terminativus ragja az -ig; például házig.
Az -ig rag időbeli határt is kifejezhet; például keddig . Személyes névmásaink nem veszik fel azt a ragot.
Mutató névmásainknál kettős d szerepel dd : ez + -ig → eddig és az + -ig → addig. Ide tartozó kérdőszavunk : meddig.
Az észt nyelvben a terminativus ragja -ni illetve többes számban -teni vagy -deni; például piirini „a határig“, majani „a házig“, majadeni „a házakig“.
A kalmük nyelvben fennmaradt a terminativus a -ča vagy -če ragokkal; például χōlāčā „nyakig“, de csak ritkán jut szerephez.
A tibeti nyelvben a terminativus a 8 nyelvtani eset egyike. Ragjai: -ru, -su, -tu, -du, -r.
Nyelvtani esetek | |
---|---|
Morfoszintaktikai viszony |
|
Hely, idő, irány |
|
Birtok, társ, eszköz |
|
Mód, állapot | |
Ok, cél | |
Egyéb |
|