Teataja

A mai világban a Teataja a társadalom nagy részét alapvetően érdeklő témává vált. Akár a gazdaságra, a politikára, a kultúrára vagy az emberek mindennapi életére gyakorolt ​​hatása miatt, a Teataja olyan elem, amely nem marad észrevétlen. A történelem során a Teataja vita, tanulmányozás és elmélkedés forrása volt, és ma is releváns és aktuális téma. Ezért elengedhetetlen, hogy elmélyítsük a Teataja-ről szerzett ismereteinket, megértsük különböző oldalait és dimenzióit, és elgondolkodjunk életünkben betöltött fontosságán. Ebben a cikkben elmélyülünk a Teataja izgalmas világában, feltárva annak különböző aspektusait és a kortárs világra gyakorolt ​​hatását.

Teataja
Az újság fejléce 1901-ben
Az újság fejléce 1901-ben
Adatok
Típusnapilap
OrszágOrosz Birodalom
Alapítva1901
Megszűnt1905
KiadóKonstantin Päts
Főszerkesztő
Példányszám5500–8750
Nyelvészt
SzékhelyTallinn

A Teataja (magyarul: hírnök, vagy hírmondó) szociáldemokrata irányultságú észt polgári napilap volt, amely 1901–1905 között jelent meg az akkor az Orosz Birodalomhoz tartozó Tallinnban. Az újságot 1906-ban Vaatleja (magyarul: Figyelő) névre keresztelték át.

A lap első száma 1901. november 10-én jelent meg.[1] Az első években 5500 és 6500 között volt a példányszám, 1904-ben pedig már 8750 példányban jelent meg. A lapot Konstantin Päts ügyvéd, későbbi észt elnök alapította Eduard Vildével közösen, majd adta ki, és 1901–1903 között ő volt a lap felelős szerkesztője is. 1903-től Mihkel Pung szerkesztette a lapot, amelyben hangsúlyosan jelentek meg a társadalmi és gazdasági kérdések.

A szerkesztőbizottság tagjai voltak többek között Eduard Vilde (aki a lap társalapítója is volt), Hans Pöögelmann, Mihkel Martna, Mihkel Pung, Otto Münther, Johannes Voldemar Veski, valamint Anton Hansen Tammsaare.

A lapban karikatúrák is megjelentek. Az újság fő karikatúristái Voldemar Päts és Toomas Gutmann voltak. A karikatúrákon általában nem voltak aláírások, mivel a gúnyolódás veszélyes tevékenység volt abban az időben, különösen az 1905-ös orosz forradalom időszakában.

Jegyzetek

  1. ↑ Konstantin Päts | Ajalugu (észt nyelven). AnnaAbi.ee. (Hozzáférés: 2023. július 20.)

Források