Tabu

Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

A tabu (proto-polinéziai tapu ’tiltott, rituálisan szabályzott’) szentként vagy tiltottként megnevezett bármely emberi tevékenységre vagy szokásra kiterjedő erős társadalmi tiltás vagy tilalom; a tabu megszegését a társadalom általában kifogásolhatónak és elítélendőnek tartja.

Amikor egy szokás vagy tevékenység tabunak számít, akkor azt tilos folytatni, megtenni. Ilyen tilalmak megszegését a törvény is büntetni rendelheti, de a tabu áthágása lélektani teherként is súlyosnak számít.

A társadalmi szokások és normák megváltozása révén a tabuk is változhatnak. Bár a mai nyugati országokban gyakran beszélnek „tabuk nélküli társadalomról”, itt is, mint minden társadalomban, lehetnek tabutémák, például a szexualitás, a székletürítés, a halál.^[1]

A szó a polinéz kultúrából, a tongai nyelvből származik, James Cook 1771-es útja után terjedt el, elsőként Angliában.^[2]

Az említett kultúrákban a tabunak vallásos értelme van, más kultúrákban jelentése ettől eltérő is lehet.

A különböző kultúrákban különböző tabuk fordulnak elő; egy sincs, amely minden kultúrában azonos formában létezne, bár némelyek elterjedtebbek a többinél (a vérfertőzés például minden mai kultúrában tabu, csak az változik, tulajdonképpen mit is tekintenek annak; hasonló mértékű tabu még a kannibalizmus).

A tabuk az élet minden területére kiterjedhetnek. Okaik gyakran az erkölcsben vagy a vallásban keresendők, de rengeteg tabura a modern tudomány racionális magyarázatot adva azok létét igazolta.

Lehetnek étkezéssel kapcsolatosak (például a muzulmánoknál a disznóhús, a vér stb. fogyasztásának tilalma (lásd halal étkezés); hasonló tilalmak vannak a zsidóknál a kóser étkezés szabályai).
Tabuk lehetnek bizonyos szavak is, például Isten nevének kiejtése bizonyos vallásokban (például Jehova), illetve egyes trágár szavak, kifejezések, ill. a szexualitás és az anyagcsere is – bár ezek manapság inkább határesetek a tabu és az illemszabályok között.

A 19. századi tabuk (például meztelenség, szexualitás) elsöprése a naturizmussal kezdődött. A 21. században már sokak szerint a halál témája a tabu.^[3]

A tabuk létrejötte, fennmaradása, majd pedig megtörése és eltűnése nem ad hoc, kaotikus folyamat, hanem körülmények hatására áll be. Előfordulhat, hogy a társadalmi tehetetlenség hatására egyes szavak használata még akkor is tiltott marad, ha a tiltás racionális oka már rég megszűnt.

Jellemző mai tabutémák: ^[4]

• a család adóssága
• a házasságon kívül született gyermek
• a házastárs félrelépése
• a férj erőszakoskodása
• a férj vagy feleség alkoholizmusa
• a gyermek homoszexuális hajlama
• valamelyik családtag kábítószerezése
• munkanélküliség
• súlyos betegség
• a gyerek szexuális bántalmazása

Bernd Gasch professzor, a dortmundi egyetem tanára felmérése alapján:

• Vécészokások
• Felnőtt szexuális viselkedés
• Gyermeki szexuális viselkedés
• Szégyellnivaló események, kudarcélmények
• Politikai vélemények
• Fantáziák, ábrándok
• Agresszív gondolatok, vágyak
• Menstruáció
• A saját testről alkotott kép
• Parapszichológiai témák
• Testi higiénia

• Werner Pieper: Kakadémia – Az emberi ürülék kultúrtörténete, Budapest, Háttér, 1997 180. p. ISBN 963-8128-24-0
• Váltsunk témát!