Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Tablá témát, amely ma nagyon fontos téma. A Tablá olyan koncepció, amely nagy érdeklődést és vitát váltott ki különböző területeken, ellentmondó véleményeket és eltérő nézőpontokat generálva. Ebben az értelemben kulcsfontosságú a Tablá-hez kapcsolódó összes szempont részletes elemzése, hogy megértsük valódi hatókörét és hatását. Ebben a cikkben különböző megközelítésekkel, kutatásokkal és nézőpontokkal foglalkozunk, amelyek lehetővé teszik az olvasó számára, hogy átfogó képet kapjon a Tablá-ről. Továbbá megvizsgáljuk annak időbeli alakulását, valamint hatását különböző összefüggésekben és helyzetekben. Adatok bemutatásával, elemzésével és reflexióival arra törekszünk, hogy teljes és naprakész perspektívát kínáljunk a Tablá-ről, hogy hozzájáruljunk a vitához, és bővítsük az ezzel a nagyon releváns témával kapcsolatos ismereteket.
A tablá (urdu: تبلہ, hindi: तबला, tablā) egy elterjedt indiai membranofon hangszer, amit klasszikus, könnyű- és vallásos zenében használnak Dél-Ázsiában, a klasszikus hindusztáni zene része. A hangszer két eltérő méretű és hangszínű dobból áll. A tablá elnevezés az arab طبلة = ’dob’ szóból ered.
A hangszer története néha éles vitákat kavar. Leggyakrabban Amir Khuszró 13. századi indiai költőt tekintik a tablá feltalálójának. Zenei írásaiban azonban sehol sem említi meg a dobot (sem a szitárt).
Más történészek a tablát több évezredes hangszernek tartják, ezt csak ikonográfiai elemzésekre alapozzák. Megbízható történelmi bizonyítékok alapján a hangszer kialakulása a 18. századra tehető, az első dokumentált tablá-játékos a delhi Ustad Siddar Khan volt.