A mai világban a Tömlős költésrothadás olyan téma, amely egyre fontosabbá vált, és sokak figyelmét felkeltette. Akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár a tudományos területen betöltött relevanciája, akár a történelemben betöltött fontossága miatt, a Tömlős költésrothadás mély érdeklődést váltott ki különböző ágazatokban. Ez a jelenség széleskörű vitát váltott ki, és számos vizsgálatot késztetett a következményeinek jobb megértésére. Mivel a Tömlős költésrothadás folyamatosan fejlődik, kulcsfontosságú, hogy alaposan elemezzük hatását és feltárjuk lehetséges következményeit. Ebben a cikkben tovább vizsgáljuk a Tömlős költésrothadás mai szerepét, és foglalkozunk a relevanciájával a különböző kontextusokban.
A tömlős költésrothadás vagy tömlősödés a házi méh fiasításának betegsége. A vírus a kifejlett méheket nem betegíti meg, de terjeszthetik a kórt. A vírus (Sacbrood virus SBV) egy retrovírus, örökítőanyaga egyszálú RNS. Nagy-Britanniában az elpusztult fiasítás 80%-a, az egészséges 30%-a tartalmazta a vírust. Terjedhet a fertőzőtt méhekkel és az ázsiai méhatkával is, ezért az erősen atkás családoknál gyakoribb.
A beteg fiasítás szaga enyhe, nem jellemző. A betegség előrehaladtával a fedett fiasítás megsötétedik, miközben az álcák belső szervei elfolyósodnak. A többi költésrothadástól megkülönbözteti, hogy a maradványok vízzel teli tömlőre emlékeztetnek. Ha sokáig megmaradnak, akkor beszáradnak; ezzel a vírus elveszti fertőzőképességét. Beszáradva a maradványok pikkelyszerűek, a sejt oldalán hevernek, és könnyen kipiszkálhatók. A méhek a maradványok kidobálásával lelassítják a betegség terjedését. Csak szűkös táplálékforrások esetén, vagy akkor hatalmasodik el, amikor kevés a gyűjtőméh. Leggyakrabban késő ősszel jelentkezik. Ha a hordás jó, akkor a maradványok kidobálása meg is fékezi. A méhész szűkítéssel és etetéssel segítheti méheit.