Tóth János (politikus, 1864–1929)
Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Tóth János (politikus, 1864–1929) témáját, elemezve annak eredetét, a jelenlegi társadalomra gyakorolt hatását és a lehetséges jövőbeli perspektívákat. A Tóth János (politikus, 1864–1929) egy olyan téma, amely az emberek széles köre számára nagyon fontos és érdekes, mivel a történelemtől a technológiáig, a kultúrán és az emberek mindennapi életére gyakorolt hatáson keresztül számos szempontot ölel fel. A cikkben igyekszünk egy teljes és részletes elképzelést kínálni a Tóth János (politikus, 1864–1929)-ről, azzal a céllal, hogy gazdagítsuk olvasóink tudását, és teret teremtsünk ennek a lenyűgöző témának a elmélkedésére.
| Tóth János | |
 | |
| Magyarország belügyminisztere | |
| Hivatali idő 1918. január 25. – május 8. | |
| Előd | Ugron Gábor |
| Utód | Wekerle Sándor |
| Született | 1864. július 16.[1] Túrkeve |
| Elhunyt | 1929. december 23. (65 évesen) Budapest[2] |
| Sírhely | Fiumei úti sírkert |
| Párt | Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt |
| Foglalkozás | politikus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tóth János témájú médiaállományokat. | |
Tóth János (Túrkeve, 1864. július 16. – Budapest, 1929. december 23.) államtitkár, belügyminiszter, felsőházi tag, országgyűlési képviselő.
Élete
Túrkevén született, odavaló régi nemes családból, ahol atyja ügyvéd és birtokos volt. Középiskolai tanulmányainak befejezése után jogot végzett Budapesten. Önkéntesi évét kiszolgálván, a 4. sz. huszadezred tartalékos hadnagya lett. Azután átvette birtoka kezelését, emellett élénken részt vett a közügyekben. 1892-ben választotta meg a mezőtúri kerület országgyűlési képviselőnek függetlenségi és 48-as programmal. Az 1898-99. évi obstrukció idején a pártközi békéltetőbizottság tagja és jegyzője, az 1899-1900. évi ülésszakban a ház jegyzője volt. 1901-ben a függetlenségi és 48-as pártkör gazdájának és alelnökének, utóbb pedig ügyvezető elnökének választotta meg és ebben a minőségben igen jó szolgálatot tett a pártnak kebelében 1893-ban felmerült zavarok elhárítása körül. A házban rendszerint véderő ügyekben szólalt fel, többször mint a párt hivatalos szónoka. Tevékenyen részt vett vármegyéje közéletében, valamint a református egyház ügyeiben is; a heves-nagy-kúnsági református egyházmegye gondnoka volt. Az országos függetlenségi és 48-as párt alelnöke és igazgatójaként is működött. A házban eddig a véderőbizottságnak volt tagja, 1905-től pedig a képviselőház háznagya. A szövetkezett ellenzék vezérlőbizottságának tagja; az 1905 elején uralkodó válság során ő felsége kikérte a kibontakozásra való véleményét. 1906. augusztus 17-én ő felsége vallás- és közoktatásügyi államtitkárrá nevezte ki. 1917-ben újból államtitkár lett, egyúttal a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt elnöke. 1918. január 25-től május 8-ig a harmadik Wekerle-kormányban mint belügyminiszter tevékenykedett. 1921-ben kinevezték az Országos Földbirtokrendező Bíróság (OFB) elnökének, a szűk körű földreformjának végrehajtásában ezen pozíciójában közreműködött. 1927-től a felsőháznak volt a tagja.
Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Jegyzetek
- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC15363/15915.htm. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ PIM-névtér-azonosító. (Hozzáférés: 2020. június 7.)
Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- Magyar életrajzi lexikon
