Ebben a cikkben a Szólásszabadság-et vizsgáljuk meg, egy olyan témát, amely különböző területeken nagy érdeklődést váltott ki. A történelem során a Szólásszabadság vita, kutatás és elemzés tárgya volt, fontossága és jelentősége miatt a mai társadalomban. A kezdetektől napjainkig a Szólásszabadság alapvető szerepet játszott a mindennapi élet különböző területein, befolyásolva a kultúrát, a politikát, a gazdaságot és a technológiát. Ebben a cikkben elmélyülünk a Szólásszabadság összetettségében, elemezzük különböző aspektusait és modern világunkra gyakorolt hatását.
A szólásszabadság vagy másképp a véleménynyilvánítás szabadsága az az alapelv, amely támogatja az egyének vagy közösségek azon szabadságát, hogy véleményüket és elképzeléseiket megtorlástól, cenzúrától vagy jogi szankciótól való félelem nélkül fejtsék ki. A szólásszabadság minden embert (minőségénél fogva) egyenlően megillet, amelyet mindenekelőtt az államnak kell tiszteletben tartania.
A szólásszabadság jogrendszerbe foglalása érdekében 1644. november 23-án jelentette meg John Milton az Areopagitica című röpiratát az Angol Parlament cenzúra törvénye ellen a szólás- és lelkiismereti szabadság érdekében. Az 1643-as angol cenzúra törvény előírta:
Az Areopagitica az Egyesült Királyság cenzúratörvényének bírálata és a történelem leghatásosabb és legszenvedélyesebb filozófiai alapokon álló védelme a szólásszabadságnak.
A cenzúratörvény 1689-ig volt érvényben. 1689-ben az English Bill of Rights kodifikálta a szólásszabadságot. Rögzítette a szólásszabadságot a parlamenti viták és eljárások esetén. Ezek miatt nem történhetett felelősségre vonás semmilyen bíróságon vagy más helyen a Parlamenten kívül.[1]
Az Emberi Jogok Egyetemes nyilatkozatának 19. paragrafusa (1948) szerint a szólásszabadság elidegeníthetetlen jog. „Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást, és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket”.
Az Európai Emberi Jogi Bíróság egy 1976-os határozata úgy fogalmaz, hogy „a szólás szabadsága nemcsak azokra az 'információkra' és 'eszmékre' vonatkozik, amelyeket az emberek jó néven vesznek …, hanem azokra is, amelyek bántják, felháborítják vagy zavarják … a lakosság bármely részét”.