Ma a Szuppan Zsigmond-ről fogunk beszélni. Ez a téma rendkívül fontos a mai társadalomban, mivel a mindennapi élet különböző aspektusait érinti. Alaposan meg kell értenünk a Szuppan Zsigmond-et, hogy jobban megértsük, hogyan befolyásolja környezetünket, döntéseinket és interperszonális kapcsolatainkat. Ebben a cikkben a Szuppan Zsigmond különböző aspektusait fogjuk feltárni, az eredetétől a jelenlegi vonatkozásaiig, azzal a céllal, hogy teljes áttekintést nyújtsunk, és konstruktív vitát generáljunk erről a témáról.
Szuppan Zsigmond | |
Született | 1814. január 18. Körmöcbánya |
Elhunyt | 1881. július 17. (67 évesen) Esztergom |
Munkássága | |
Felekezet | római katolikus egyház |
Hivatal | Besztercebánya püspöke |
Hivatali idő | 1870–1871 |
Hivatal | Novi címzetes püspöke |
Hivatali idő | 1871–1881 |
Szuppan Zsigmond a Catholic Hierarchy-n |
Szuppan Zsigmond, vezetékneve előfordul olykor Szuppán, Supan, Suppan formában is (Körmöcbánya, 1814. január 18. – Esztergom, 1881. július 14.) bölcseleti doktor, esztergomi kanonok és címzetes püspök.
Szülőhelyén végezte a gimnázium öt osztályát, a VI.-at pedig Vácon. 1828-ban felvétetvén az esztergomi papnövendékek sorába, Nagyszombatba küldték, ahol a bölcseletet és teológiát végezte 1834-től 1837. február 22-ig, midőn áldozópappá szenteltetett, majd Esztergomban élt mint nevelő, ugyanitt lett azután káplán. 1839-ben bölcseleti doktorrá avatták és az esztergomi főegyházhoz az énekkar igazgatójává nevezték ki.
1840. szeptemberben nagyszombati érseki líceumi hitszónok, a magyar nyelv és irodalom tanára és tanulmányi felügyelő, majd szentszéki ülnök és 1852-ben a líceum megszűnésével az érseki főgimnázium igazgatója lett. 1855-ben pápai kamarássá, 1858. szeptember 4-én pozsonyi és 1861. március 11-én esztergomi kanonok lett. 1865. április 11-én elnyerte a madocsai apátság címét és 1869. június 12-én komáromi főesperessé lépett elő.
1870. március 30-án Ő felsége a besztercebányai püspökséget adományozta neki; a püspökségről azonban, mielőtt elfoglalta volna, 1871. július 16-án lemondott és október 14-én az esztergomi káptalanba visszahelyezték egyszersmind nyitrai főesperes és novi címzetes püspök lett. Mint pápai kamarás, madocsai apát, nyitrai főesperes és szentistváni prépost halt meg 1881. július 14-én Esztergomban.
A nagyszombati gimnázium 1854. évi Értesítőjében megírta a nagyszombati gimnázium történetét.
Előde: Moyzes István |
Besztercebányai katolikus püspök 1870–1871 |
Utóda: Ipolyi Arnold |