A Szeli Ildikó témája kétségtelenül az egyik legrelevánsabb ma. Ez egy olyan téma, amely nagy hatással volt a társadalomra, és széles körű vitát váltott ki különböző területeken. A Szeli Ildikó felkeltette szakértők, akadémikusok, politikusok és egyszerű állampolgárok érdeklődését, akik igyekeznek megérteni és alaposan elemezni a következményeit. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Szeli Ildikó-ről alkotott különböző nézőpontokat és véleményeket, valamint a különféle ágazatokra gyakorolt hatását. A keletkezésétől a jövőbeli kivetítéséig a Szeli Ildikó olyan nagy jelentőségű témát képvisel, amely megérdemli, hogy részletesen és kritikusan foglalkozzunk vele.
Szeli Ildikó | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1943. |
Elhunyt | 1998. (55 évesen) [1]) |
Származás | magyar ![]() |
Házastársa | Lengyel István[2] |
Pályafutása | |
Aktív évek | 1966–1997 |
Híres szerepei | Klára Lurkó Valentyin Petrovics Katajev: Bolond vasárnap Nell Samuel Beckett: A játszma vége Marianne Déry Tibor – Pós Sándor – Presser Gábor – Adamis Anna: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról Róza Kellér Dezső – Horváth Jenő – Szenes Iván: A szabin nők elrablása Matyi anyja Fazekas Mihály – Schwajda György: Ludas Matyi Szürkeanyú Fésűs Éva – Gebora György: A csodálatos nyúlcipő |
Szeli Ildikó (1943. – 1998.) magyar színésznő.
„Az egész vonzalom Miskolcon kezdődött. Irodában dolgoztam adminisztrátorként, és egyik napról a másikra engem is megcsapott a színház varázsa…olvastam az újságban, hogy a Miskolci Nemzeti Színház felvételt hirdet az énekkarba. Az egész családom legnagyobb bosszúságára jelentkeztem erre a fölvételre, otthagytam a „biztos” titkárnői állásomat és elmentem havi ezer forintért énekelni a színházba…Énekkari tagból két év után lettem táncos, miután előtte évekig balettoztam… úgy éreztem, hogy bennem több van, hogy meg kellene próbálni az igazi színjátszást, hát elszerződtem Szolnokra, segédszínésznek. Ekkor ezt a „státuszt” még így hívták. Szolnokon pedig egyből „bedobtak a mélyvízbe”. Egy szovjet zenés darab főszerepét kellett eljátszanom. Három napom volt, hogy beugorjak Dunajevszkij Fehér akácok című darabjába, Kátya szerepébe.[3]”
A Miskolci Nemzeti Színházban kezdte pályáját, ahol kezdetben énekkari tag, majd táncosnő volt. 1962-től segédszínészként játszott Szolnokon és Miskolcon. 1970-től a szolnoki Szigligeti Színház színésznője volt. 1981-től alapító tagja volt a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház állandó társulatának, ekkor és 1982-ben nyilatkozta:
„1970-től a Szolnoki Szigligeti Színháznál voltam szerződésben, ahol végigjártam a színészképzés "létráját". Hogy miket játszottam, nehéz lenne felsorolni tíz esztendő távlatából! Sok mindent: zenés és prózai darabokban egyaránt.[4]”
„Dolgoztam Major Tamással, Csiszár Imrével, Valló Péterrel és még sorolhatnám ... A színészek közül emlékezetes volt számomra Iványi Jóska, Csomós Mari, Papp Zoltán, de hát nem tudom felsorolni a játszótársakat, hiszen annyian voltak… [3]”
1984-től két évadot a debreceni Csokonai Színháznál töltött. 1986-tól a Békés Megyei Jókai Színház színésznője és rendezőasszisztense volt. 1997-ben visszatért Szolnokra, ahol a Szobaszínházban Nicola Manzari: Pablito nővérei című darabban játszott. Önállóesteken is fellépett és rendezőasszisztensként is tevékenykedett.
Férje: Lengyel István színész volt.
Színházi adattár. Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet. (Hozzáférés: 2025. április 15.)