Ebben a cikkben mélyebbre fogunk ásni a Szegedy János-et, feltárva annak különböző oldalait és életünkre gyakorolt hatását. A Szegedy János egy olyan téma, amely milliók figyelmét ragadta meg világszerte, és vitákat és elmélkedéseket váltott ki fontosságáról és relevanciájáról. Ahogy belemélyedünk a Szegedy János elemzésébe, felfedezzük annak több dimenzióját, és azt, hogy hogyan befolyásolja társadalmunkat, kultúránkat és világlátásunkat. A kezdetektől a jelenlegi fejlődésig a Szegedy János továbbra is a szakértők és a nagyközönség nagy érdeklődésére számot tartó téma. Csatlakozzon hozzánk ezen a felfedező és elmélkedő utazáson a Szegedy János-ről.
Mezőszegedi Szegedy János (Kőszeg, 1741. február 5. – Felsőörs, 1806. április 21.)[1] jezsuita rendi pap, vasvár—szombathelyi kanonok, felsőőrsi prépost.
A dunántúli köznemesi származású mezőszegedi Szegedy család sarjaként született. Szülei mezőszegedi Szegedy János táblabíró és Majthényi Polixénia voltak. Gimnáziumi tanulmányait Kőszegen végezte, majd filozófiát az 1757—1759 években a nagyszombati a Jézus-társaság iskoláiban végezte. Utóbbi helyen a kongregációnak titkára volt, s prézese, majd 1760-tól a kalocsai szeminárium növendéke lett.[2]
1764-ben gróf németújvári Batthyány József, kalocsai érsek, a későbbi hercegprímás magához vette és először udvari káplánná, majd érseki szertartóvá nevezte ki. Három év után, 1769-ben, pedig a kegy urasága alá tartozó Vas vármegyei rohonci plébániát adományozta neki.[3] 1769-ben a vasvár—szombathelyi társaskáptalan tiszteletbeli kanonokjává és szentszéki tanácsossá nevezte ki gróf Zichy Ferenc győri püspök, majd 1772-ben rohonci esperessé nevezte ki. 1777. november 7-én Mária Terézia magyar királynő a hat tagúvá bővített vasvár—szombathelyi székeskáptalan utolsó stallumát neki adományozta. 1780 novemberében a felsőörsi javadalmas prépost lett.[3]