Szódás elridegülés
A mai világban a Szódás elridegülés olyan téma, amely nagy aktualitásra tett szert, és mind a szakértők, mind a nagyközönség érdeklődésére vált. A Szódás elridegülés megjelenése óta folyamatos vitákat váltott ki, ellentmondó véleményeket generált, és számos vizsgálatot és elemzést indított el különböző területeken. Ennek a cikknek a célja, hogy alaposan foglalkozzon ezzel a témával, és elemezze jelentőségét, hatását és relevanciáját a mai társadalomban. Ezen a vonalon a Szódás elridegülés-hez kapcsolódó különböző nézőpontok és érvek kerülnek feltárásra, hogy átfogó és gazdagító képet adjunk erről a ma oly fontos kérdésről.
A szódás elridegülés a kazánokat veszélyeztető alattomos korróziós jelenség. Akkor következik be, ha az anyagban (a kazánlemezben) a feszültség túlnő a rugalmassági határon és a tápvízben az oldott szóda (nátrium-karbonát) koncentrációja eléri a 100 g/l-t. Bár normális esetben a koncentráció ennek csak kb. öt százaléka, de a szegecselési helyek tömörtelensége miatt mégis létrejöhet ilyen feldúsulás. A nem tökéletesen záródó felületek közé az oldatból a szóda folyamatosan kiválik és így koncentrációja a tápvízben lévő koncentrációt sokszorosan meghaladhatja. Szódás elridegülésnél a repedés a kristályszemcsék határain halad és általában azután okoz súlyos kazánsérülést, ha a tömörtelen szegecskötést ismételt tömörítésekkel túlzottan igénybe veszik.
Források
- Hámori István – Varga Jenő: A gőzmozdony. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1962.