Surveyor–2
Ma a Surveyor–2-ről szeretnénk beszélni. Ez egy olyan kérdés, amely mindannyiunkat foglalkoztat, hiszen közvetlen hatással van életünkre. A Surveyor–2 egy olyan téma, amely a történelem során jelen volt, és végtelen vitákat és reflexiókat váltott ki, mind a tudományos területen, mind a társadalomban általában. Ez egy olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen, hiszen sokrétű a vonzata, és jelentősek lehetnek a következményei. Ezért fontos időt és erőfeszítést szánni a Surveyor–2 megértésére és elemzésére, hogy megalapozott döntéseket hozhassunk, és hozzájárulhassunk a nagyon releváns témával kapcsolatos vitához.
| Surveyor–2 | |
 | |
| Űrügynökség | NASA |
| Gyártó | Hughes Aircraft Company |
| Küldetés típusa | lunar lander |
| Indítás dátuma | 1966. szeptember 20. |
| Indítás helye | Cape Canaveral Űrközpont 36. indítóállás |
| Hordozórakéta | Atlas-Centaur |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Surveyor–2 témájú médiaállományokat. | |
Surveyor–2 (angolul: térképész) az amerikai Surveyor-program űrszondája, technikai okok miatt nem tudott adatokat szolgáltatni.
Küldetés
A NASA tévé-kamerával, talajmechanikai berendezésekkel és analizátorokkal felszerelt szerkezeteket kívánt eljuttatni a Hold felszínére. A program célja, elősegíteni az Apollo-program keretében végrehajtandó emberes Holdra szállását.
Jellemzői
1966. szeptember 20-án egy Atlas–Centaur rakétával indították a Air Force Eastern Test Range űrbázisról. A második kozmikus sebességet elérve direkt pályán indult a Hold felé.
Repülés közben pályakorrekciót hideggáz-rakétákkal végeztek, helyzetét stabilizálták. Három tengelyes módszerrel stabilizálták volna. A referencia érzékelők a Napot és a Canopus csillagot vették célba. Szeptember 21-én a Földtől 163 000 kilométer távolságba a stabilizálást segítő fúvókák közül egy nem indult be, az űreszköz forgásba maradt. Szeptember 22-én megszűnt a kapcsolat, energia utánpótlás hiányában lemerült a kémiai elem.
Számítások szerint Holdra szállás közben a folyékony hatóanyagú fékezőrakéták működését az automata, fedélzeti radar-magasságmérő jelei vezérelték. Néhány méteres szabadesés után a forgásban lévő test három korong alakú leszállótalpra, szeptember 23-án leszálló egységkén elérte el a Hold felszínét, a számított leszállási helytől 320 kilométerre.
Az űreszköz felépítése, műszerezettsége megegyezett a Surveyor–1 űrszondával. A Surveyor 3 méter magas, három lábon álló dúraluminium, csővázas építmény. A váz fogta össze a üzemanyagtartályt, rakétahajtóművet, telekommunikációs egységet, vezérlőegységet, az 1,5 méterre kinyúló manipulátorkart, antennákat. Energiaellátását akkumulátorok (cink-ezüst) és napelemek (1 négyzetméter, 3960 napelemlapocska) összehangolt egysége biztosította volna. Tömege induláskor 1.5 tonna, leszállás után 300 kilogramm. Aktív élettartamát egy Hold napban határozták meg.
Források
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
Külső hivatkozások
- Surveyor-2. lib.cas.cz. . (Hozzáférés: 2012. december 28.)
- Surveyor-2. hq.nasa.gov. . (Hozzáférés: 2012. december 28.)
|
Elődje: |
Surveyor-program |
Utódja: |
