Mai cikkünkben a Spagíria izgalmas világába fogunk mélyedni. Legyen szó történelmi személyről, aktuális témáról vagy releváns eseményről, a Spagíria felkeltette a figyelmünket, és megérdemli, hogy részletesen megvizsgáljuk. Ebben a cikkben elemezzük hatását, következményeit és relevanciáját a jelenlegi kontextusban. Világos és tárgyilagos megközelítéssel igyekszünk megvilágítani a Spagíria-et, és gazdagító jövőképet kínálunk, amely lehetővé teszi számunkra, hogy jobban megértsük annak fontosságát társadalmunkban. Készüljön fel egy lenyűgöző felfedezőútra!
A spagíria (angolul: spagyric) szó két görög igéből: spao (σπάω)[* 1] és az agyro (ἀγείρω)[* 2] származik,[1] a "solve et coagula, et habebis magisterium"[* 3] alkímiai alapelvvel összhangban. A görög szavak azt sejtetik, hogy a szétválasztás (szeparáció) és az egyesítés (koaguláció) szintetizáló folyamata magában hordozza azt, hogy a végeredményül kapott egész több, mint a szétválasztott részek összessége.[2]
A spagíria módszertana a gyakorlati alkímia első szintje és a növények gyógyhatásai fokozásának a módszere. A gyógynövény-gyógyászathoz hasonlóan gyógyászati rendszer, mely olyan gyógynövények energetikai tulajdonságain alapul, melyek hatóanyagai segítenek összhangot teremteni az emberben élettanilag, illetve anyagcsere szinten.[2]
A spagíria fogalmát elsőként valószínűleg Paracelsus használta az 1565-ben megjelent Paragranum című művében, melyben a gyógyászat négy alappillérét is megfogalmazta, úgymint:
A természetet jellemző hármasság | ||
![]() ![]() ![]() | ||
Sulfur (Kén) |
Mercurius (Higany) |
Salis (Só) |
Ebben a könyvében azt állította, hogy az alkímia igazi célja nem a közönséges aranycsinálás, hanem orvosságok készítése. Úgy fogalmazott továbbá, hogy a természet "nyers és befejezetlen" és az ember istenadta feladata, hogy magasabb szintre fejlessze a dolgokat. A "nyers" gyógynövényt ezért kell szétválasztani alkímiai alkotóelemeire: higanyra, kénre és sóra, melyek újraegyesítésével állítható elő az orvosság.
Paracelsus orvosi asztrológián alapuló hét növénye a hét megfelelő napjain érhetők el, az alábbi "fitoterápiás naptár" szerint:
Leegyszerűsítve, az illóolajok gőzöléssel történő kivonása adja a "ként", a maradék erjesztésével és alkohol lepárlásával előáll a "higany", majd az elégetés utáni hamu ásványi összetevői lesznek a "sók". Az illóolajok alkoholban történő hígítása, majd ebben az ásványi sók feloldása képezi a végső főzetet.
A gyakorlati spagíria hosszadalmas és gondos munkával jut hozzá tinktúrakivonataihoz, gyógyászati elixírjeihez, magisztériumaihoz[* 5] és kozmológiai kvintesszenciáihoz. A galénoszi három részből - higanyból, kénből és sóból - összetevődő vegyület hatást gyakorol az emberi lénynek mind a fizikai, mind pedig az ún. "energiatesteire".[4]