Mai cikkünkben a Somogyi Ferenc (jogtörténész)-ről fogunk beszélni, egy olyan témáról, amely az elmúlt években nagy jelentőséget kapott. A Somogyi Ferenc (jogtörténész) olyan téma, amely szakértők és korosztályos emberek érdeklődését felkeltette, hiszen hatása a társadalom különböző területeire kiterjed. Ebben a cikkben a Somogyi Ferenc (jogtörténész)-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, elemezzük történetét, mai hatását és lehetséges jövőbeli kilátásait. Továbbá megpróbálunk olyan globális látásmódot kínálni, amely lehetővé teszi az olvasó számára, hogy megértse e téma fontosságát a mai társadalomban.
Somogyi Ferenc | |
Született | 1906. június 25.[1] Nárai[1] |
Elhunyt | 1995. szeptember 5. (89 évesen)[1] Cleveland[1] |
Állampolgársága | |
Foglalkozása | |
Tisztsége | magyarországi parlamenti képviselő (1939–1944) |
Iskolái |
|
Somogyi Ferenc (Nárai, Vas vármegye, 1906. június 25. – Cleveland, 1995. szeptember 5.) magyar jogász, egyetemi magántanár, irodalom- és jogtörténész, országgyűlési képviselő.
1906. június 15-én született a Vas megyei Nárai községben, római katolikus vallású, régi kisbirtokos nemesi családban. Középiskoláit a szombathelyi premontrei gimnáziumban végezte, majd a pécsi egyetemen szerzett előbb államtudományi, két évvel később pedig jogi doktori oklevelet. Közben 1927-től katonai szolgálatot is teljesített, 1931-ben pedig az egyetem jogi karán megkezdte szakmai pályáját is, mint tiszteletdíjas kari könyvtáros.
1933-ban az egyetem jogtörténeti szemináriumában megbízott egyetemi tanársegéd lett, később belföldi tudományos kutató ösztöndíjat is kapott további jogtörténeti tanulmányok folytatására. 1937-ben berendelték a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba, ahol 1938-ban főiskolai képesítésű gyakornokká nevezték ki. Még ugyanabban az évben a belügyminiszter Baranya vármegye szociális tanácsadói teendőinek ellátásával bízta meg, megbízatását 1939 áprilisában további fél évvel meghosszabbította.
Számos magánjogtörténeti, falutársadalmi, társadalom- és nemzetpolitikai tanulmánya és cikke jelent meg, továbbá néhány önálló kiadványt is publikált. Az egyetemi ifjúsági életben mindig élénk szerepet vitt, sok része volt a pécsi keresztény ifjúsági egység megteremtésében, továbbá részese volt több ifjúsági és társadalmi szervezet életre hívásának is. Szenátora volt a Turul Szövetségnek, elnöke a Pécsi Széchenyi Szövetségnek, főtitkára a Pécsi és Pozsonyi Jogászok Szövetségének, s a fentiek mellett még több más társadalmi, illetve tudományos egyesületben is szerepet vállalt.
Az 1939. évi általános választások előtt az országos politikai életbe is bekapcsolódott: a pécsi választókerületben elindult országgyűlési képviselőjelöltként, a Magyar Élet Pártja színeiben, és el is nyerte a parlamenti mandátumot.
A második világháború leverését követően nyugatra menekült, 1945-től néhány évet Ausztriában töltött, majd Amerikában telepedett le. Osztrák évei alatt Spittalban megszervezte a Mindszenty József Tábori Gimnáziumot, illetve 1946-1947 között Magyar Út címmel emigrációs magyar újságot is szerkesztett. 1948-től már Clevelandben élt és tevékenykedett: 1948 és 1955 között a Vagyunk című lap kiadója és szerkesztője, később, 1970-től a clevelandi Magyar Újság társszerkesztője volt. A népes clevelandi emigráns magyar közösség számos más szerveződésében is szinte a haláláig részt vett, nyugdíjazása előtt jellemzően vezető tisztségekben.