Ez a cikk a Sencsou–10 témájával foglalkozik széles és változatos perspektívából, a témához kapcsolódó különböző szempontokat és nézőpontokat feltárva. Ez a cikk az eredetétől a mai relevanciáig, a különféle területekre gyakorolt hatásán keresztül arra törekszik, hogy teljes és részletes képet adjon a Sencsou–10-ről. Egy alapos és szigorú elemzéssel a cél az, hogy az olvasónak olyan teljes áttekintést nyújtson, amely lehetővé teszi számukra, hogy megértsék a Sencsou–10 fontosságát és hatókörét a mai társadalomban. Emellett szóba kerül a témával kapcsolatos lehetséges kihívások és lehetőségek, valamint javaslatok és jövőbeli kilátások.
Sencsou ( )–10 | |||||
Sencsou-program | |||||
![]() | |||||
Repülésadatok | |||||
Ország | ![]() | ||||
Űrügynökség | China Aerospace Science and Technology Corporation | ||||
Személyzet | 3 fő Nie Haj-seng ( ) Csang Hsziao-kuang ( ) Vang Ja-ping ( ) | ||||
Hordozórakéta | CZ–2F | ||||
A repülés paraméterei | |||||
Start | 2013. június 11. 09:38 UTC | ||||
Starthely | Csiucsüan űrközpont ( ) | ||||
Leszállás | |||||
ideje | 2013. június 26. 00:07 UTC | ||||
helye | Belső-Mongólia | ||||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Sencsou–10 témájú médiaállományokat. |
A Sencsou ( )–10 (神舟十号) volt a Sencsou ( )–program és Kína ötödik emberes űrrepülése. Az űrhajón utazott Kína második női űrhajósa, Vang Ja-ping ( ). A parancsnok, Nie Haj-seng ( ) már korábban is járt az űrben a Sencsou–6 fedélzetén.[1]
Az űrhajó 2013. június 13-án, magyar idő szerint 7:11-kor automatikus üzemmódban kapcsolódott a kísérleti modulhoz, a Tienkung ( )–1-hez.[2][3] A küldetés célja orvosi és élettani kísérleteken túl az volt, hogy gyakorolják az űrállomáson felmerülő feladatokat. Ennek kapcsán gyakorlat keretében többször eltávolodtak, majd kézi vezérléssel csatlakoztak az űreszközhöz.[4] (A Tiangong–1 várhatóan 2015-ig marad pályán, utána Kína egy új, nagyobb és többfunkciós űrállomást tervez pályára állítani.)