Ma a Schneeferner olyan téma, amely nagy érdeklődést és vitát vált ki a társadalomban. A Schneeferner évek óta a különböző területeken dolgozó szakértők és tudósok tanulmányozásának, elemzésének és elmélkedésének tárgya. Relevanciáját számos tanulmány, konferencia és publikáció tükrözi, amelyek célja, hogy megértsék hatását és hatókörét különböző összefüggésekben. A Schneeferner olyan téma, amely határokon átível, és különböző korú, nemű, kultúrájú és nemzetiségű embereket ér el, gazdagító párbeszédet generálva, amely lehetővé teszi, hogy különböző nézőpontokból megértsük. Ebben a cikkben elmélyülünk a Schneeferner világában, feltárva annak eredetét, fejlődését és következményeit a mai társadalomban. Interjúk, elemzések és tanúságtételek révén hangot adunk azoknak, akikre hatással volt a Schneeferner, és elmélyülünk annak globális következményeiben.
Északi Schneeferner | |
Az északi Schneeferner és a déli Schneeferner maradványai (balra) 2006-ban | |
Ország | ![]() |
Régió | Wetterstein hegység, Bajor Alpok |
Terület | 0,278 km² |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Északi Schneeferner témájú médiaállományokat. |
Déli Schneeferner | |
![]() | |
Ország | ![]() |
Régió | Wetterstein hegység, Bajor Alpok |
Terület | 0,08 km² |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Déli Schneeferner témájú médiaállományokat. |
A Schneeferner a Zugspitze csúcsától délre, nyugatról keleti irányba lejtő felületen kialakult kettős gleccser, a Reintal völgy felső részén. Olvadékvizei a karsztos talajban tűnnek el, hogy később a Reintal alsó részén felbukkanva a Partnach hegyi folyót táplálják. A Schneeferner az Alpok egyik legészakibb gleccsere.
A kis jégkorszak végén, a 19. században a mai két gleccser egész területét egyetlen nagy gleccser, a Plattachferner takarta be, mintegy 300 hektár területen.[1] Visszahúzódása után ma is jól felismerhető morénákat hagyott maga után.
Körülbelül 1860-tól az 1950-es évekig a gleccser évi átlag 23 000m²-t vesztett felületéből.[2] Ennek során 1900 körül az északi és déli része között megszűnt az összeköttetés. Az északi résztől elvált egy keleti szárny is, ami aztán később teljesen eltűnt.
A 20. század második felében az északi Schneeferner fogyatkozása lelassult, mivel megmaradt része egy árnyékos medencében terül el. Időszakonként, így 1965 és 1968, valamint 1974 és 1980 a gelccser növekedésére is sor került.[3] A déli Schneeferner esetében is megfigyelhetők voltak jelentős növekedési szakaszok.[1]