Sangallo család

Ebben a cikkben elmélyülünk a Sangallo család lenyűgöző világában, feltárva annak számos aspektusát és oldalát. A Sangallo család eredetétől napjaink relevanciájáig számos kontextusban és tudományágban érdeklődés és vita tárgya volt. Ezeken az oldalakon végig fogjuk vizsgálni a társadalomra gyakorolt ​​hatását, időbeli alakulását és jelentőségét a különböző területeken. Kétségtelen, hogy a Sangallo család kitörölhetetlen nyomot hagyott a történelemben, és ma is tanulmányi és elmélkedési forrás.

 Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek.

A firenzei da Sangallo építész család vezető szerepet játszott az itáliai építészetben az 1480-as évektől az ifjabb Antonio haláláig. Tevékenységük családi alapokra épült, sokszor megtörtént, hogy a család számos tagja részt vett egy közös megbízásban, mint például Rómában, a „Villa Madama” és a „San Giovanni dei Fiorentini” templom építkezésén. Az építészet minden ágában tevékenykedtek, a hadi építészetet is bele értve.

Giuliano da Sangallo és az ifjabb Antonio da Sangallo volt a család két legkiemelkedőbb tagja. Az 1480-as években Giuliano tevékenysége volt igen jelentős. Ő építette a „Poggia a Caiano”-i villát, a volterrai erődítményt és Pratóban a „Santa Maria delle Carceri” templomot. Halála után unokaöccse, ifjabb Antonio vette át a szerepét; a kettejük közti stiláris eltérés megfelel a quattrocento és a cinquecento különbségének.

Az idősebb Antonio da Sangallo szintén bátyja, Giuliano halála után vált népszerűvé. Legfőbb munkája a montepulcianói Madonna di San Biagio–templom. Ifjabb Antonio firenzei művészként élvezte a Medici-pápa, VII. Kelemen pártfogását, és 1520-ban ő lépett Raffaello örökébe, mint a római Szent Péter-bazilika építésvezetője. Egy sor tervrajzot készített az épülethez, a végső modell 1534 körül alakult ki, ezt Antonio dall’Abacco metszette rézbe. A terv kétes értékű kompromisszum lett egy centrális és egy hosszanti terv között. Itt is, akár a Palazzo Farnese és a San Giovanni dei Fiorentini esetében, Michelangelo dinamikusabb stílusa győzött. Antonionak és a Sangallo család többi tagjának nagyszámú rajza található a firenzei Uffizi-ben.

Irodalom

  • G. Clausse: Les San Gallo (3 kötet) – Paris, 1900-1902.
  • G. Giovannoni: Antonio da sangallo il Giovanne (2 kötet) Roma, 1959;
  • G.K. Loubouskí: Les Sangallo – Paris, 1934.
  • G. Severini: Architetture Militari di Gioliano de Sangallo – Pisa, 1970
  • Szerk.: Művészlexikon (4. k.) p. 613. Corvina Bp. 1995. ISBN 963-13-3967-X