San Martín-tó

Napjainkban a San Martín-tó a közvélemény széles köre számára nagyon fontos és érdekes téma. A technológia fejlődésével és a globalizációval a San Martín-tó egyre inkább jelen lévő témává vált életünkben, akár személyes, akár szakmai, akár társadalmi szinten. A San Martín-tó-ről alkotott vélemények változatosak és vitatottak, így tanulmányozása és megértése elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük azt a világot, amelyben élünk. Ebben a cikkben a San Martín-tó különböző perspektíváit vizsgáljuk meg, elemezve annak hatását, fejlődését és relevanciáját különböző kontextusokban.

San Martín-tó, O’Higgins-tó
(Lago San Martín, Lago O’Higgins)
Ország(ok) Chile
 Argentína
HelyChile: Aysén régió, Capitán Prat tartomány
Argentína: Santa Cruz tartomány, Lago Argentino megye
Vízgyűjtő terület14 020
Elsődleges forrásokRío Mayer
Elsődleges lefolyásokPascua folyó
Hosszúság95 km
Felszíni terület1013 km²
Legnagyobb mélység836 m
Tszf. magasság255 m
Elhelyezkedése
San Martín-tó, O’Higgins-tó (Argentína)
San Martín-tó, O’Higgins-tó
San Martín-tó, O’Higgins-tó
Pozíció Argentína térképén
d. sz. 48° 52′ 10″, ny. h. 72° 39′ 12″48.869444°S 72.653333°WKoordináták: d. sz. 48° 52′ 10″, ny. h. 72° 39′ 12″48.869444°S 72.653333°W
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz San Martín-tó, O’Higgins-tó témájú médiaállományokat.

A két ország területére átnyúló, Chilében O’Higgins-tónak, Argentínában San Martín-tónak nevezett állóvíz az amerikai földrész legmélyebb tava: mélysége 836 méter. Két nevét José de San Martín illetve Bernardo O’Higgins 19. századi függetlenségi hősökről kapta.[1][2]

Földrajz

A tó Argentína és Chile határán, az Andok keleti oldalán helyezkedik el a Viedma-tótól északra. Közigazgatásilag Chile Aysén régiójának Capitán Prat tartományához és Argentína Santa Cruz tartományának Lago Argentino megyéjéhez tartozik. Valamivel több mint 1000 km²-es területének 45%-a Argentínához, 55%-a Chiléhez tartozik. Alakja a hegyvidék völgyei miatt ágas-bogas, nyúlványos, legnagyobb hosszúsága csaknem 100 km. Nyolc fő ágának neve: Argentínában Chacabuco, Maipú, De la Lancha, Del Depósito és Cancha Rayada, a két ország határán Norte Oriental, valamint Chilében Oeste és Noroeste. Fő tápláló vizei a gleccserek (például az O’Higgins-gleccser) mellett északon a Caracoles, a Fósiles és az El Bolsón, délen a Macía, a Grande, a Del Diablo, az Elena, a Grande és a Manuel de Rosas. Keleten összeköttetésben áll a Tar-tóval. Vizét a Pascua folyó vezeti le a Csendes-óceánba.[1]

A hajózás a kedvezőtlen széljárás miatt veszélyes: 1899-ben Clemente Onelli felfedező azt írta, hogy szerinte a déli tavak közül ez az, ahol a leggyakoribbak a legkülönbözőbb irányú széllökések. A chilei oldalon viszont vannak olyan helyek, ahol a turistahajók kényelmesen közlekedhetnek.[1]

Képek

Jegyzetek

  1. ↑ a b c Lago San Martín (spanyol nyelven). Aguas Patagónicas. . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ Científicos descubren mayor profundidad de América en Lago O’Higgins (spanyol nyelven). Villa O’Higgins. (Hozzáférés: 2017. október 9.)