Ebben a cikkben megvizsgáljuk a STS–76 különböző aspektusait, elemezve a mai társadalomra gyakorolt hatását és a különböző összefüggésekben való relevanciáját. A STS–76 a történelem során vita és vita tárgya volt, és a terület szakértőitől a nagyközönségig sok embert érdekelt. Az évek során a STS–76 fejlődött, és alkalmazkodott a modern világ változó valóságához, és alapvető szerepet játszik abban, ahogyan megértjük a különböző kihívásokat, és hogyan nézzünk szembe velük. A STS–76 részletes és kimerítő vizsgálatán keresztül igyekszünk megvilágítani annak kevésbé feltárt dimenzióit, és új perspektívákat kínálunk, amelyek gazdagítják a témával kapcsolatos vitát.
STS–76 | |||||
![]() | |||||
![]() | |||||
Repülésadatok | |||||
Űrügynökség | NASA | ||||
Űrrepülőgép | Atlantis | ||||
A repülés paraméterei | |||||
Start | 1996. március 22. 08:13:04 UTC | ||||
Starthely | Cape Canaveral LC39-B | ||||
Keringések száma | 145 | ||||
Leszállás | |||||
ideje | 1996. március 31. 13:28:57 UTC | ||||
helye | Edwards légitámaszpont | ||||
Időtartam | 9 nap 5 óra 16 perc 48 mp | ||||
Megtett távolság | 6 100 000 km | ||||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz STS–76 témájú médiaállományokat. |
Az STS–76 jelű küldetés az amerikai űrrepülőgép-program 76., a Atlantis űrrepülőgép 16. repülése.
A Shuttle–Mir program keretében a harmadik Space Shuttle küldetés amelyik dokkolt a Mir űrállomáson. Shanon Lucid űrhajósnőt szállította hosszú távú szolgálat teljesítésre, aki a 21. rezidens legénység tagja lett. Az első amerikai nő, aki hosszú távú programot teljesített. Megdöntötte Norman Earl Thagard tartózkodási rekordját. Szolgálatában John Elmer Blaha váltotta.
1996. március 22-én a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták, Solid Rocket Booster(SRB) segítségével Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC39–A (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Az orbitális pályája 9,5 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 389 kilométer, az apogeuma 411 kilométer volt. Felszálló tömeg indításkor 111 740 kilogramm, leszálló tömeg 95 396 kilogramm. Szállított hasznos teher 6753 kilogramm
Az űrrepülőgép a Kristall modul végén elhelyezett dokkoló berendezésnél kapcsolódott az űrállomáshoz. Az űrrepülőgép életfenntartó anyagokat (vizet, élelmiszert), műszereket, csere berendezéseket vitt magával. Visszafelé kutatási eredményeket, kész anyagokat, valamint a keletkezett hulladékot szállította a Földre. Az űrrepülőgép életfenntartó anyagokat (680 kilogramm vizet és élelmiszert), 2 tonna tudományos berendezést, csere berendezéseket vitt magával. Visszafelé kutatási eredményeket, kész anyagokat, valamint a keletkezett hulladékot szállította a Földre. Leválás után az űrrepülőgép lassú sodródása következett, majd 600 méter távolságban indították a motorokat.
A hatodik napon az első amerikai űrhajósok, akik az orosz Mir űrállomás elhagyásával végeztek űrsétát (kutatás, szerelés). A szabad mozgást lehetővé tevő szkafandert, az átkapcsolható rögzítőkötéseket és a végezhető munkafolyamatokat tesztelték. (zárójelben a dátum és az időtartam)
1996. március 31-én Kaliforniában az Edwards légitámaszponton (AFB) szállt le. Összesen 9 napot, 5 órát, 16 percet és 48 másodpercet töltött a világűrben. 6 100 000 kilométert (3 800 000 mérföldet) repült, 145 alkalommal kerülte meg a Földet. Egy különlegesen kialakított Boeing 747 tetején visszatért kiinduló bázisára.
(zárójelben a repülések száma az STS–76 küldetéssel együtt)
John Elmer Blaha küldetésfelelős