SN 2006gy
Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a SN 2006gy témát, amely téma az utóbbi időben nagy érdeklődést és vitát váltott ki. A SN 2006gy eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig különböző tudományágak szakértői tanulmányozásának és elemzésének tárgya volt. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a SN 2006gy különböző nézőpontjait, valamint a történelmi és kulturális kontextusban való relevanciáját. Ezen túlmenően olyan konkrét szempontokba is belemélyedünk, amelyek segítenek jobban megérteni a SN 2006gy jelentőségét ma, valamint a jövőre nézve lehetséges következményeit. Készüljön fel, hogy elmerüljön egy lenyűgöző utazásban a SN 2006gy univerzumán keresztül!
| SN 2006gy | |
 | |
| Megfigyelési adatok | |
| Csillagkép | Perseus csillagkép |
| Epocha | 2000.0 |
| Rektaszcenzió | 03h 17m 27,10s |
| Deklináció | +41° 24′ 29,50″ |
| Távolság | 240 millió fé, 73,6 M pc |
| Látszólagos fényesség | 14,6 |
| Színképtípusa | SN.IIn[1] |
| Változócsillag típusa | II típusú szupernóva |
| Pályaadatok | |
| Radiális sebesség | 5642 km/s |
Az SN 2006gy az eddig megfigyelt legnagyobb abszolút fényességű szupernóva. 2006. szeptember 18-án fedezte fel Robert Quimby és P. Mondol az NGC 1260 spirálgalaxisban, magjától mintegy 2 ívmásodpercre. A szupernóva a fényessége maximumát 70 nap alatt érte el (ellentétben az többi szupernóva néhány napos-néhány hetes felfutásával), legnagyobb luminozitása az átlagos szupernóvákénak mintegy 100-szorosa volt, ami megfelelt 50 milliárd Nap fényességének.
Bár a robbanás folyamatát nem értjük teljesen, valószínű, hogy egy extrém nagy, mintegy 140-250 naptömegű hiperóriás csillag robbant fel. A robbanás mikéntjére több elméletet is gyártottak. Az egyik szerint az igen nagy tömegű csillagok életük folyamán párkeltéssel egymás után többször (akár hatszor is) héjakat dobnak le magukról, így könnyítve az instabilitásukat okozó nagy tömegen. A szupernóvát ilyen esetekben a két egymás után ledobott héj eltérő sebesség miatti ütközése és így felizzása okozza. Az elmélet szerint SN 2006gy esetében több héj ütközése egyszerre zajlott volna le. A robbanások után megmaradó objektum a modell szerint még mindig 40 naptömegnyi, nukleáris fűtőanyagának kimerülése után, magja összeroppanván, gammakitöréssel semmisül meg. Mivel az ilyen nagy tömegű csillagok a korai univerzumban sokkal gyakoribbak voltak, kellő teljesítményű távcsővel (a tervezett James Webb űrtávcső erre már alkalmas lesz) megfigyelhetőek.[2]
Egy másik elmélet szerint egy csillaghalmaz két, egyenként is igen nagy tömegű csillaga ütközött egymással, és olvadt egybe, de az így keletkezett igen nagy tömegű objektum nem maradhatott stabil, azonnal felrobbant. A szupernóva kellő elhalványulása után a megadott pozícióban valóban találtak egy nagy tömegű csillaghalmazt, bár ez a szupernóvák esetében nem ritka.[3]
Források
Jegyzetek
- ↑ Asiago Supernova Catalogue
- ↑ Kovács, József: A valaha észlelt legnagyobb szupernóva-robbanás. Hírek.csillagászat.hu, 2007. május 9. . (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
- ↑ Kovács, József: Szupernóva újratöltve II-VI. Hírek.csillagászat.hu, 2007. november 23. . (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)
