Ebben a cikkben a Relatív magasság-re fogunk összpontosítani, amely téma az elmúlt években egyre fontosabbá vált. A Relatív magasság alapvető szempont, amely mindennapi életünk különböző területeit érinti, a személyes egészségtől és jóléttől a gazdaság és a társadalom egészéig. Ennek mentén részletesen megvizsgáljuk a Relatív magasság-hez kapcsolódó különböző szempontokat, elemezve annak hatását, hatókörét és lehetséges megoldásait. Interdiszciplináris megközelítéssel több nézőpontból közelítjük meg a Relatív magasság-et, így az olvasónak egy teljes és naprakész látásmódot kínálunk a ma oly aktuális témáról.
A relatív magasság a földrajzi pontok magasságának méréséhez önkényesen meghatározott mérték. A magasságot a megmérendő objektum környezetének egy fix pontjához képest állapítják meg. Nem keverendő a tengerszint feletti magassággal, más néven abszolút magassággal, amely egy pontosan kijelölt, egyezményes nemzetközi rendszeren alapul. A relatív magasság kiszámítható két tetszőleges pont abszolút magasságának a különbségeként is.[1]
A topográfiai kiemelkedés (az angol szakirodalomban topographic prominence, a németben Schartenhöhe) a hegycsúcsok relatív magassága a legalacsonyabb olyan szintvonaltól számítva, ami a csúcsot még körbeveszi, de már nem vesz körbe magasabb csúcsot. Azaz legalább ennyi métert kell leereszkedni a csúcsról, hogy bármely, a csúcsnál magasabb terepre jussunk.[2] Azokat a csúcsokat, amelyek topográfiai kiemelkedése 1500 méternél nagyobb, ultra kiemelkedő csúcsoknak nevezzük (az angol szakirodalomban ultra prominent peak). [3]
A hétköznapi életben gyakorlati okokból sokszor használják a relatív magasságot. A tájfutók és túrázók is alkalmazzák, mert így könnyebben számíthatják ki, hogy mekkora szintkülönbséget kell megtenniük. A tornyok, templomok, illetve más magas építmények magasságát sem a tengerszinthez, hanem a terepszinthez vagy az alapjukhoz viszonyítják.
Az alábbi példák szemléltetik a relatív magasság használatának az okait.