A mai világban a Róka József egyre fontosabbá vált. Megjelenése óta a Róka József világszerte felkeltette az emberek figyelmét a mindennapi élet különböző területeire gyakorolt hatásának köszönhetően. Legyen szó személyes, társadalmi, politikai, gazdasági vagy kulturális szféráról, a Róka József általános érdeklődésre számot tartó témának bizonyult számos közönség számára. Éppen ezért ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Róka József jelentőségét, időbeli alakulását és a mai társadalomra gyakorolt hatását. Részletes elemzéssel átfogó perspektívát kívánunk nyújtani a Róka József-ről és a jelenkori világban betöltött szerepéről.
Róka József | |
Született | 1790. június 2. Szeged |
Elhunyt | 1858. május 17. (67 évesen) Radna |
Állampolgársága | magyar |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Róka József témájú médiaállományokat. | |
Róka József (Szeged, 1790. június 2. – Máriaradna, 1858. május 17.) plébános, kanonok, püspöki helynök, Makó lelkipásztora.
Szülei: Róka József és Dobó Rozália voltak.[1] Középiskolai tanulmányait Szegeden végezte el a Szegedi piarista gimnáziumban 1808–1811 között. Temesváron teológiát tanult. 1811. augusztus 18-án szentelték pappá.[2] 1811–1816 között a püspökségen dolgozott; a püspökség levéltárát kezelte. 1816-tól makói plébános volt. 1825. július 26-án Békés vármegye táblabírájává nevezte ki Lánczy József.[3] 1830-tól szentszéki ülnök volt. Az 1831. július 2-án megalakult Egészségre ügyelő állandó kiküldöttség tagja lett. 1832–1833 között átépítette a makói templom tornyát. 1835-ben kanonokká nevezték ki. 1836-ban Temesvárra hívták. 1840-ben csanádi püspöki helynök lett. 1845–1846 között a papnevelde prodirektora lett, majd apátkanonokká léptették elő. 1848–1849 között Horváth Mihály helyett kormányozta a csanádi egyházmegyét a Püspöki rezidencia és kápolna épületében. 1849-től Kufsteinben raboskodott Czuczor Gergellyel.[4][5] 1852-ben kegyelmet kapott; a máriaradnai ferences kolostorba internálták.
Temesvárról Makóra menekítette az egyház irattárát. A szabadságharc után rebellisnek nyilvánították. Az osztrák bíróság hűtlenség, lázadás és lázadásra való felbujtás miatt kötél általi halálra ítélte, amit várfogságra enyhítettek.