Quo vadis (regény)

A mai világban a Quo vadis (regény) olyan általános érdeklődésre számot tartó témává vált, amely több közönség figyelmét is felkeltette. Akár a kortárs társadalomban betöltött relevanciája, akár a történelemre gyakorolt ​​hatása miatt, a Quo vadis (regény) sokféle véleményt és nézőpontot tudott generálni. A populáris kultúrára gyakorolt ​​hatásától a globális gazdaságra gyakorolt ​​hatásáig a Quo vadis (regény) számtalan vita és vita tárgya volt. Ebben a cikkben a Quo vadis (regény)-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, elemezzük jelentését, időbeli alakulását és a különböző területekre gyakorolt ​​hatását. Multidiszciplináris megközelítéssel olyan átfogó jövőképet kívánunk kínálni, amely lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük a Quo vadis (regény) fontosságát és hatását a mai világban.

Ez a szócikk a regényről szól. Hasonló címmel lásd még: Quo vadis (egyértelműsítő lap).
Quo vadis
A Quo vadis egy korai, 1901-es kiadásának borítóképe
A Quo vadis egy korai, 1901-es kiadásának borítóképe
SzerzőHenryk Sienkiewicz
Eredeti címQuo vadis
Ország Lengyelország
Nyelvlengyel
Témakorai kereszténység
Műfajtörténelmi regény
Kiadás
Kiadófolytatásokban: Gazeta Polska (Varsó, akkor Oroszország), Czas (Krakkó, akkor Osztrák-Magyar Monarchia), Dziennik poznanski (Poznan, akkor Poroszország)[1]
Kiadás dátuma1895-1896
FordítóSzekrényi Lajos, Erényi Nándor, Zigány Árpád, Murányi Beatrix, Mészáros István
Külső hivatkozások
A könyv a MEK-ben
A Wikimédia Commons tartalmaz Quo vadis témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Quo vadis Henryk Sienkiewicz Nobel-díjas lengyel író regénye, amely az ókori Rómában, a Nero-féle keresztényüldözések idején játszódik. A könyv 1896-os megjelenését követően hamarosan világsikert ért el: még abban az évben megjelent angol nyelven, egy évvel később oroszul és csehül, 1898-ban olaszul és németül adták ki, 1899-ben következett a dán, örmény, portugál kiadás, egy XIII. Leó pápának ajánlott latin nyelvű változat,[2] és megjelent eszperantóul is. Noha a köztudatban az él, hogy Sienkiewicz ennek a regénynek köszönheti a Nobel-díjat,[3][4][5] a hivatalos indoklás szerint „kiemelkedő epikai munkásságáért” tüntették ki.[6]

A cím jelentése

Jézusnak tulajdonított lábnyom a Quo Vadis Domine templomban
Bővebben: Quo vadis (szállóige)

A Péter apostol cselekedetei című apokrif iratban fennmaradt[7] hagyomány szerint Péter apostol, menekülni akarván a rá váró vértanúság elől, kifelé indult Rómából, találkozott Jézussal, és megkérdezte tőle: Domine, quo vadis? azaz „Uram, hová mész?” Jézus azt válaszolta, hogy Rómába megy, vállalja a megfeszíttetést Péter helyett. Ekkor Péter visszatért a városba, ahol a kereszthalál várt rá.[8][9]

A találkozás helyén, a Via Appián egy kis templom, a Santa Maria in Palmis-templom őrzi a hagyományt.[10]

A mondás megjelenik János evangéliumában is (Jn 13,36), ahol Péter kérdezi Jézustól: „Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: A hová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb azonban utánam jössz.”[11]

Történelmi események

Sestertius Nero arcmásával, Kr. u. 65

A cselekmény Nero uralkodásának utolsó szakaszában játszódik, amikor a császár elvesztvén az előkelőségek támogatását, a plebs körében igyekezett népszerűséget szerezni élelemosztással és látványosságok rendezésével. Sienkiewicz regényében több eseményt ábrázol ebből a korszakból, ezek közül egyesek hitelessége kétséges.

  • 57-ben Pomponia Graecinát valóban megvádolták „idegen babonaságok” gyakorlásával, amely kifejezéssel általában a kereszténységet illették. Mindazonáltal nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy milyen vallásról volt szó. Az ősi római hagyománynak megfelelően házi bíróság ítélkezett felette, ahol is férje, Aulus, a pater familias felmentette. A római katakombákban talált feliratokból azonban arra lehet következtetni, hogy családtagjai valóban keresztények voltak.[12]
  • Vespasianus valóban elaludt Nero dala közben, a következő napon pedig nem engedték be a palotába, ezért vidékre vonult vissza.[13]
  • Claudia Augusta, Nero egyedüli gyermeke, négy hónapos korában halt meg 63-ban.[14]
  • Róma égését 64. július 18-áról 19-re virradó éjjel a regény szerint maga Nero rendelte el, erre azonban nincs kétségtelen bizonyíték. Suetonius és Cassius Dio szerint a Trója kirablása című eposzt szavalta színpadi öltözékben, míg a lángokban gyönyörködött.[15] Tacitus Annalesei szerint az égésért a keresztényeket tették felelőssé.[16]
  • Petronius Arbiter 66 tavaszán öngyilkos lett, miután hamisan megvádolták a Piso-összeesküvésben való részvétellel.[17]

Szereplői

Cselekménye

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Értékelése

Noha a regény óriási sikert aratott, és a legtöbb európai nyelvre lefordították,[18] Sienkiewicz csodálói úgy vélték, hogy a Quo vadis nem éri el az író más műveinek színvonalát.[19]

Az első francia kritikusok majdnem egyöntetűen támadták a művet, mivel egyrészt a francia piacot féltették az idegen nyelvű könyvsikerek importjától, másrészt (beállítottságuktól függően) a regény szellemiségét és minőségét kifogásolták. A keresztények túl profánnak, a szkeptikusok túl kereszténynek tartották, az ókori Róma történetével foglalkozók szerint nem volt eléggé ókori és nem volt eléggé római, az Action française egyes képviselői pedig Sienkiewiczben lengyel kereszténynek álcázott zsidót gyanítottak.[20]

A magyar megjelenést követően 1901-ben Ady Endre szuperlatívuszokban írt a regényről: „Olyan szép könyv, olyan nagy, csodás könyv a Sienkiewicz könyve…”[21] A Nyugat köreiben azonban több kritikusnak volt az a véleménye, hogy a Quo vadis inkább a giccs kategóriájába sorolható: „…igen rossz könyv – majdnem olyan rossz könyv, mint a Quo Vadis” (Ignotus);[22] „csaknem Ohnet tógában” (Fenyő Miksa).[23]Kosztolányi Dezső középszerű írásműnek tartotta,[24] Babits Mihály pedig tudatosan hagyta ki a szerzőt Az európai irodalom története című munkájából: „Mellőztem a divat által időről időre fölkapott írókat is, Sienkiewicztől Galsworthyig.”[25]

Magyarul

  • Quo vadis? Regény 1–2.; ford. Erényi Nándor; Márkus Ny., Budapest, 1901
  • Quo vadis? Történeti regény Nero császár korából, 1–2.; ford. Szekrényi Lajos; fordítói, Budapest, 1901
  • Quo vadis? Regény Nero császár idejéből; ifjúsági és családok számára készült a szerző életrajzával, bev., jegyz.; Pesti Ny., Budapest, 1901
  • Quo vadis? átdolg. kiad.; Szt. István Társulat, Budapest, 1925
  • Quo vadis? ford. Mészáros István; Európa, Budapest, 1957
  • Quo vadis?; szerk., átdolg. Dér Gyula; Ecclesia, Budapest, 1970
  • Quo vadis ford. Murányi Beatrix; Magyar Könyvklub, Budapest, 2002

Filmfeldolgozásai

Az 1912-es film amerikai plakátja

A regény első filmfeldolgozását Lucien Nonguet és Ferdinand Zecca rendezők készítették 1902-ben.[26] Ezt követően még két némafilm készült 1912-ben, Enrico Guazzini,[27] illetve 1925-ben, Gabriellino D’Annunzio és Georg Jacoby rendezésében.[28] Az 1912-es film, amelyet 1913-ban mutattak be az Egyesült Államokban, volt az egyik elindítója a látványos történelmi filmek divatjának: rengeteg statisztával, valódi oroszlánokkal és kocsihajtóversennyel nyűgözte le a nézőket.[29]

Mindmáig leghíresebb Mervyn LeRoy 1951-ben készült filmje, amelyben Marcus Vinicius szerepét Robert Taylor, Lygia szerepét Deborah Kerr, Nerót pedig Peter Ustinov játszotta. A filmet nyolc Oscar-díjra jelölték és Ustinov 1952-ben Golden Globe-díjat nyert alakításáért, mint legjobb férfi mellékszereplő.[30]

Az 1985-ben készült, Franco Rossi rendezte olasz televíziós sorozatban szintén a mellékszerepeket alakították híres színészek: Nerót Klaus Maria Brandauer játszotta, Péter apostol alakját pedig Max von Sydow.[31] 2001-ben Jerzy Kawalerowicz rendezésében lengyel film készült, amelyet II. János Pál pápa jelenlétében a Vatikánban mutattak be.[32]

Jegyzetek

  1. ↑ Kinga Joucaviel (szerk.). Quo vadis?: contexte historique, littéraire et artistique de l'œuvre de Henryk Sienkiewicz (francia nyelven). Presses Universitaires du Mirail, 11. o. (2005). ISBN 2-85816-766-4 
  2. ↑ Kinga Joucaviel (szerk.). Quo vadis?: contexte historique, littéraire et artistique de l'œuvre de Henryk Sienkiewicz (francia nyelven). Presses Universitaires du Mirail, 14. o. (2005). ISBN 2-85816-766-4 
  3. ↑ Hegedüs Géza. Henryk Sienkiewicz, Világirodalmi arcképcsarnok. Budapest, Szentendre: Arcanum, Interpopulart (2000). ISBN 963-86029-8-8. Hozzáférés ideje: 2009. december 26. 
  4. ↑ Henryk Sienkiewicz: Quo Vadis. ekultura.hu. (Hozzáférés: 2009. december 26.)
  5. ↑ Kinga Joucaviel (szerk.). Quo vadis?: contexte historique, littéraire et artistique de l'œuvre de Henryk Sienkiewicz (francia nyelven). Presses Universitaires du Mirail, 9. o. (2005). ISBN 2-85816-766-4 
  6. ↑ The Nobel Prize in Literature 1905 (angol nyelven). Nobelprize.org. (Hozzáférés: 2009. december 26.)
  7. ↑ Bruce W. Winter, Andrew D. Clarke (szerk.). The book of Acts in its ancient literary setting (angol nyelven), 134. o. (1993). ISBN 0-8028-2433-1 
  8. ↑ Quo vadis, Magyar katolikus lexikon 
  9. ↑ Martin Schoyen. MS 5275, Passion of the Apostles Peter and Paul, recording the "Quo vadis" story, The Scoyen collection. 740 manuscripts spanning 5000 years (angol nyelven). Hozzáférés ideje: 2009. december 26. 
  10. ↑ Chiesa del Domine Quo Vadis, Rome (angol nyelven). Sacred Destinations. (Hozzáférés: 2009. december 26.)
  11. ↑ Károli-féle fordítás
  12. ↑ Ralph Martin Novak. Christianity and the Roman Empire: background texts (angol nyelven). Trinity Press International, 23-24. o. (2001). ISBN 1-56338-3470 
  13. ↑ Barbara Levick. Vespasian (angol nyelven). Routledge, 25. o. (1999). ISBN 0-415-16618-7 
  14. ↑ Miriam T. Griffin. Nero: the end of a dynasty (angol nyelven), 103. o.. ISBN 0-415-21464-5 
  15. ↑ Suetonius: Nero 38.
  16. ↑ Tacitus: Évkönyvek, IV.44
  17. ↑ Kenneth John Atchity (szerk.). The classical Roman reader: new encounters with Ancient Rome (angol nyelven). Oxford University Press, 267. o. (1997). ISBN 0-19-512740-4 
  18. ↑ H. Schuck R. Sohlman. Nobel - The Man and His Prizes. University of Oklahoma Press (1951) 
  19. ↑ Francis Whiting Halsey. Our Literary Deluge: And Some of Its Deeper Waters. BiblioLife (2009). ISBN 978-1-103-19536-7 
  20. ↑ Kinga Joucaviel (szerk.). Quo vadis?: contexte historique, littéraire et artistique de l'œuvre de Henryk Sienkiewicz (francia nyelven). Presses Universitaires du Mirail, 16. o. (2005). ISBN 2-85816-766-4 
  21. ↑ Ady Endre (1901. június 6.). „Az index”. Nagyváradi Napló. (Hozzáférés: 2009. december 26.) 
  22. ↑ Ignotus. „Der Tunnel”. Nyugat 1913 (15). (Hozzáférés: 2009. december 28.) 
  23. ↑ Fenyő Miksa. „A véres költő”. Nyugat 1922 (1). (Hozzáférés: 2009. december 26.) 
  24. ↑ Tverdota György. „Kosztolányi és a halál”. Üzenet 2005 (3). (Hozzáférés: 2009. december 28.) 
  25. ↑ Babits Mihály. Az európai irodalom története. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó (1979). ISBN 963-15-1414-5. Hozzáférés ideje: 2009. december 28. 
  26. ↑ Quo Vadis? (1902). IMDb.com. (Hozzáférés: 2010. január 21.)
  27. ↑ Quo Vadis? (1912). IMDb.com. (Hozzáférés: 2010. január 21.)
  28. ↑ Quo Vadis? (1925). IMDb.com. (Hozzáférés: 2010. január 21.)
  29. ↑ Bruce Mazlish, Nayan Chanda, Kenneth Weisbrode (szerkesztők). The paradox of a global USA. Stanford University Press (2007). ISBN 0804751552 
  30. ↑ Quo Vadis (1951). IMDb.com. (Hozzáférés: 2010. január 21.)
  31. ↑ "Quo Vadis?" (1985). IMDb.com. (Hozzáférés: 2010. január 21.)
  32. ↑ Kálmán Judit: Egy elsőrendűen másodosztályú író - a filmvásznon. filmkultura.hu. (Hozzáférés: 2010. január 21.)

További információk