Ebben a cikkben a Pszichothriller izgalmas világát fogjuk felfedezni. A kezdetektől a mai hatásig a Pszichothriller folyamatos érdeklődést váltott ki, és számos területen vitatéma lett. Ezeken az oldalakon a Pszichothriller-hez kapcsolódó különböző szempontokat elemezzük, a modern társadalomban betöltött fontosságától a populáris kultúrára gyakorolt hatásáig. Ezenkívül megvizsgáljuk, hogy a Pszichothriller hogyan fejlődött az idők során, és hogyan változtatja meg a mai trendeket. Készüljön fel arra, hogy izgalmas utazásra induljon a Pszichothriller csínján-bínján keresztül, és fedezze fel mindazt, amit ez a téma kínál.
A pszichothriller egy olyan műfaj, mellyel azokat a filmeket és könyveket jellemzik, melyek thrilleres elrendezésben pszichológiai narratívát használnak.
Tartalmi és konvencionális szempontból ez a thriller narratív struktúra egyik alfaja,[1] és abban az értelemben hasonlít a gót horrorra és a detektívtörténetekre, hogy van benne egy „áttűnő realitásérzék”. A történetet gyakran a pszichológiailag terhelt, stresszes szereplő szemszögéből mondják el, ezzel bemutatják az eltorzult mentális előítéleteit, és arra a komplex és kínzó kapcsolatra fókuszálnak, mely a megszállott és a patológiai karakterek között meghúzódik.[2] A pszichothrillerek gyakran olyan műfajok jellegzetességeit ötvözik, mint a misztikum, a dráma, az akciófilmek és a paranoia. Nem szabad összekeverni a sok rokonságot mutató pszichohorrorral, melyben több a rettegéshez kapcsolódó rész és jelenet.
Peter Hutchings szerint többfajta filmet is pszichothrillernek tituláltak, de ez általában arra vonatkozik, amelynek „narratívája úgy van elrendezve, hogy elnyomja a cselekményt, és az elsődleges szereplő pszichológiájának elemzése helyett a borzongásé a főszerep.”[3] A pszichothriller meghatározó, kiemelkedő jellemzője, hogy a szereplők mentális állapotára utal. Fontosak az előképzeteik, a gondolataik, a torzulásaik és az általános küszködés, ami a realitás felfogásával kapcsolatban nyomasztja.[4]
John Madden rendező szerint a pszichothriller történetre, karakterfejlődésre, választásra, morális konfliktusra épít, a félelem és az aggodalom előre meg nem határozható módon irányítja a pszichológiai feszültséget. Madden szerint Hollywoodban azért csökkent ezen filmek népszerűsége, mert nem volt sok nézője, illetve túl nagy hangsúly volt a szereplőkön.[5] A pszichothrillerek várakozással teliek, mert szinte robbanásig feszült a helyzet a szereplő kiszámíthatatlan indítékai, bizalmatlansága miatt, valamint azért, hogy ő hogyan látja a világot.[6] A film azért is diszkomfort érzetet kelthet, mert a néző már tud olyan tényeket, melyeket legszívesebben megosztana a szereplővel.[4]
James N. Frey szerint azonban a pszichothriller inkább egy stílus, és nem egy alműfaj. Frey szerint a jó thriller a gonosz pszichológiájára összpontosít, és a félreérthetőségre alapozva bizonytalanságot kelt.[7] A készítők, a forgalmazók vagy a kiadók, akik távol akarják tartani magukat a horrorral kapcsolatos konnotációktól, műveiket gyakran pszichothrillernek kategorizálják.[8] Hasonló helyzet állhat elő, ha a kritikusok pszichothrillernek címkéznek egy művet, hogy azt a látszatot keltsék, nagyobb irodalmi értéke van a műnek.[7]