Pioneer–8
A mai világban a Pioneer–8 egyre fontosabbá vált az emberek életében. Akár személyes, akár szakmai vagy társadalmi szinten, a Pioneer–8 jelentősen befolyásolta mindennapi működésünket. Következményei olyan szélesek és sokrétűek, hogy lehetetlen figyelmen kívül hagyni életünkre gyakorolt hatását. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Pioneer–8 különböző oldalait, elemezve a társadalomra gyakorolt hatását, időbeli alakulását és a jövőben betöltött szerepét. Kétségtelen, hogy a Pioneer–8 olyan téma, amely megérdemli figyelmünket és elmélkedésünket, hiszen jelenléte tagadhatatlan az általunk lakott valóságban.
| Pioneer–8 | |
 | |
| Űrügynökség | NASA |
| Gyártó | TRW Inc. |
| Küldetés típusa | űrszonda |
| Indítás dátuma | 1967. december 13. |
| Indítás helye | USAF Cape Canaveral légibázis, 17. indítóállás |
| Hordozórakéta | Thor-Delta |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pioneer–8 témájú médiaállományokat. | |
Pioneer–8 (angolul: úttörő) amerikai mesterséges bolygó, amelyet a Pioneer-program keretében indították a Mars körzetébe, bolygóközi szonda.
Küldetés
Kutatási cél a Föld és a Mars közötti tér kozmikus sugárzás intenzitásának mérése, a bolygóközi tér és a napszél tanulmányozása, a rádióhullámok terjedésének vizsgálata.
Jellemzői
1967. december 13-án a Air Force Missile Test Center indítóállomásról egy Delta-E1 hordozórakétával, direkt módszer alkalmazásával indították.
Hasznos tömege 63,5 kilogramm. Műszerrekesze egy 94 centiméter átmérőjű és 93 centiméter magas henger. Az energiaellátást a testre szerelt napelemekkel kombinált akkumulátorok biztosították. A szonda forgásstabilizált, 60 fordulat/perc. Műszerei: háromtengelyű magnetométer, kozmikus sugárzás-teleszkóp, elektrosztatikus analizátor, rádióvevő. A mérések eredménye négyféle adathordozó segítségével, tárolt illetve közvetlen formában érkezett a Földre. A műszerrekeszből három stabilizáló rúd nyúlik ki, az egyiken magnetométer található. Az alsó fedőlapra van szerelve az irányítható antenna.
TTS–1
TTS, TETR, TATEK (Test And Training Satellite) kicsi, mágnesesen stabilizát műhold. Az orbitális egység pályája 92.18 perces, 32.9 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 287 kilométer, az apogeuma 490 kilométer volt. Hasznos tömege 20 kilogramm. Az Apolló-program követőállomásainak ellenőrző teszt egységeként szolgált. Formája oktaéder, energiaellátását a testre szerelt napelemlapocskák és a nikkel-kadmium elemk biztosították. Energiája egy 9,5 wattos válaszadó készüléket táplált. Az űregységet a Thompson Ramo Wooldridge (TRW) vállalat építette. 136 nap után, 1968. április 28-án volt vele az utolsó kapcsolat.
Források
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
Külső hivatkozások
- Pioneer–8. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2012. december 30.)
- Pioneer–8. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2012. december 30.)
- Pioneer–8. lib.cas.cz. . (Hozzáférés: 2012. december 30.)
|
Elődje: |
Pioneer-program |
Utódja: |
