Napjainkban a Peñíscolai várkastély nagy érdeklődés és vita tárgyává vált különböző területeken. Mind a társadalomban, mind a tudományos területen a Peñíscolai várkastély vegyes érzelmek és vélemények sorozatát váltotta ki, amelyek végtelen vitákat és elmélkedéseket váltottak ki. Éppen ezért fontos időt és teret szánnunk a Peñíscolai várkastély életünkre gyakorolt hatásának és következményeinek mélyreható feltárására és elemzésére. Ebben a cikkben elmélyülünk a Peñíscolai várkastély különböző aspektusaiban, megvizsgálva annak eredetét, fejlődését, következményeit és lehetséges megoldásait. Hasonlóképpen, foglalkozni fogunk a Peñíscolai várkastély körüli különböző nézőpontokkal és álláspontokkal annak érdekében, hogy megértsük ezt az összetett és jelentős témát.
Peñíscolai várkastély | |
![]() | |
Település | Peñíscola |
Építési adatok | |
Építés éve | 1294–1307 |
Építési stílus | középkori építészet |
Hasznosítása | |
Felhasználási terület |
|
Tulajdonos | templomosok |
Tszf. magasság | 64 m |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Peñíscolai várkastély témájú médiaállományokat. | |
A peñíscolai várkastély a kelet-spanyolországi Peñíscola egyik középkori műemléke.
A várat 1294 és 1307 között építették a templomos lovagok, a korábban a Szentföldön épült többi erőd mintájára. Nem sokkal később a rend feloszlott, így 1319-ben a vár az újonnan alakult Montesa-rend kezébe került, ők pedig tovább bővítették az építményt.[1]
Miután V. Márton pápa kiközösítette Pedro Martínez de Lunát, azaz XIII. Benedek ellenpápát, Benedek 1411-ben a peñíscolai várkastélyban telepedett le, és itt is hunyt el 1423-ban.[1]
A 18. század eleji spanyol örökösödési háború során Peñíscola városa V. Fülöp oldalára állt, ezért Károly főherceg seregei megostromolták a várat, de a védők visszaverték a támadást. A háború miatt egyébként 1705 és 1707 között újabb részek hozzátoldásával megerősítették az építményt.[1]
1814-ben, a függetlenségi háború idején, amikor a franciák kezén levő erődöt a spanyolok intenzíven ostromolták, a környező házak mellett az épület jelentős része is elpusztult, mintegy negyed része máig sem épült újjá. A carlista háborúk után, a 19. század végére az erődítmény katonai jelentősége gyorsan csökkenni kezdett. 1931-ben nemzeti történelmi-művészeti műemlékké nyilvánították, ma turisztikai látványosság.[1][2]
A vár a kelet-spanyolországi Castellón tartomány tengerpartján áll, egy olyan kis félsziget keleti részén, amely csak egy vékony földszorossal kapcsolódik a szárazföld többi részéhez. Ez a félsziget a régi időkben viharos idő esetén szigetté változott, ma viszont már teljes egészében elfoglalja a vár körüli város.[1]
A romanikus jegyeket is mutató gótikus épület 230 méter kerületű, átlagos magassága 20 méter, és 64 méterrel található a Földközi-tenger szintje felett. Különös hasonlóságokat mutat a nagyjából 150 évvel korábban épült miraveti várral. Három kapuja van: a Szent Péter- (vagy Luna pápa-) kapu, a II. Fülöp- (vagy Fosc-) kapu és a 18. századi Szűz Mária-kapu. Az egyik falon II. Fülöp spanyol király címere is látható.[1]