Petitio principii

A petitio principii (latinul „alapkérdéshez folyamodás”), vagy körkörös érvelés, olyan informális érvelési hiba, amelyben a beszélő a következtetést a feltett bizonyítandó állítás igaznak feltételezésével igazolja. Erich Fromm, német filozófus és pszichológus A rombolás anatómiája című könyvében^[1] így fogalmaz: „És máris kilyukadtunk egy körben forgó érvelésnél: abból indulunk ki, amit az elmélet megkövetel, majd azt állítjuk, hogy a tények igazolták az elméletet.”

Pozitív formában:

• „A tanú igazat állít, hiszen az esküjében ezt kijelentette.”
• „Nem csak mi mondjuk a Bibliáról, hogy Istentől származó kijelentés, maga a Biblia is így nyilatkozik önmagáról.”

Negatív formában (amikor az érvelő nem eleve felhasznál, hanem eleve kizár valamit, amit cáfolni akar):

• „Természetfölötti/Isten nem létezik, mert a világ jelenségeit a természettudományoknak Istenre hivatkozás nélkül is, pusztán oksági alapon sikerült magyarázni.”

Az a tény, hogy a természettudományok természetfölötti jelenségek nélkül is magyarázatot tudnak adni a világ jelenségeire, még nem jelenti azt, hogy egészen biztosan nem létezik természetfölötti. Csak annyit bizonyít, hogy nincs okunk feltenni a természetfölötti létezését. Gyakorlatilag viszont aminek létét nincs okunk feltenni, azt nem tekintjük létezőnek. Ilyenformán a fenti állítás helyessé tehető: „Természetfölötti/Isten létezését nincs okunk feltenni, mert a világ jelenségeit a természettudományoknak Istenre hivatkozás nélkül is, pusztán oksági alapon sikerült magyarázni.”

E logikai/érvelési hiba tán legszebb példája az alábbi pesti vicc:

– A mi rabbink megsúgta nekünk, hogy sábeszkor magával az Örökkévalóval szokott kártyázni.

– Nü, és biztosan nem hazudik az a ti rabbitok?!

– Csak nem gondolod, hogy az Örökkévaló leülne kártyázni egy hazuggal!?

Egy másik:

– A mi rabbink olyan csudát tud, hogy a múltkor is megmondta, mikor az a nagy tűz volt Temesvárott.

– De hisz nem is volt ott tűz!

– Na és az tán semmi, hogy innentül ellát odáig?

• Vita
• Logika