Patripasszionizmus

Ebben a cikkben mélyebben elmélyülünk a Patripasszionizmus témában, és megvizsgáljuk annak minden oldalát. A Patripasszionizmus eredetétől a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásáig számos tudományágban vita és tanulmányozás tárgya volt. A történelem során a Patripasszionizmus döntő szerepet játszott az emberek életében, befolyásolva azt, ahogyan gondolkodnak, cselekszenek és viszonyulnak környezetükhöz. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Patripasszionizmus különböző szempontjait, és megvizsgáljuk, hogyan fejlődött az idők során. Ezen túlmenően meg fogjuk vizsgálni annak mai jelentőségét és jövőbeli vetületét. Készüljön fel, hogy belépjen a Patripasszionizmus izgalmas világába, és fedezze fel mindazt, amit ez a téma kínál.

A patripasszionizmus a kereszténységben az a nézet, miszerint Jézus szenvedéseinek az Atya volt az alanya.[1][2] A korai kereszténységben a keleti egyház szabellianizmusának vagy a modalizmus egy változata volt.

Szozomenosz Egyháztörténete, amelyben patripasszionitákat említ más eretnekek között. Görög nyelvű kézirat.

Etimológia

Összetett szó a latin patri (= Atya) és passio (= szenvedés) szavakból.

Történet

A patripasszionizmus nézete már a 2. században megjelent; olyan teológusoknál, mint például Praxeas.[3] Tertullianus a „patripassiani”t először a vele folytatott vitájában használta, az ellene írt latin nyelvű, „Adversus Praxean” című értekezésében.

Szabelliusz 3. századi teológus volt, aki valószínűleg Rómában tanított, továbbfejlesztette az egy Istenről szóló doktrínát és ellenezte a Szentháromság keleti ortodox tanát. Tanítása szerint Isten egyetlen személy, aki három különböző tevékenységben nyilvánul meg.[1] Mivel írásait megsemmisítették, nehéz megtudni, hogy hitt-e a patripasszionizmusban.

Hivatkozások

  1. ↑ a b Világvallások A-Zs (2009)
  2. ↑ Eretnekség és eretnekségek. www.apologia.hu. . (Hozzáférés: 2021. március 10.)
  3. ↑ Tertullianus, Adversus Praxean, Ch. 1