Otodus

A Otodus témája idővel nagy érdeklődést váltott ki. A változatos élekkel és megközelítésekkel a Otodus felkeltette a szakértők és a rajongók figyelmét. Ebben a cikkben a Otodus-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk megvizsgálni, az eredetétől a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásaiig. Egy részletes és kimerítő elemzéssel igyekszünk jobban megérteni a Otodus-et és relevanciáját a jelenlegi kontextusban. A Otodus eredetétől napjainkig vita tárgyát képezi, és ezen a cikken keresztül megpróbáljuk megvilágítani a legfontosabb pontjait.

Otodus
Evolúciós időszak: Paleocén - eocén, 60–45 Ma
Az Otodus obliquus foga
Az Otodus obliquus foga
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Osztály: Porcos halak (Chondrichthyes)
Alosztály: Cápák és ráják (Elasmobranchii)
Csoport: Modern cápák (Neoselachii)
Öregrend: Cápák (Selachimorpha)
Rend: Heringcápa-alakúak (Lamniformes)
Család: Otodontidae
Gluckman, 1964
Nem: Otodus
Agassiz, 1843
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Otodus témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Otodus témájú kategóriát.

Az Otodus a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának heringcápa-alakúak (Lamniformes) rendjébe, ezen belül a fosszilis Otodontidae családjába tartozó porcos halnem.

Családjának a típusneme.

Tudnivalók

Ennek a fosszilis cápanemnek a fajai a paleocén és eocén korok között éltek, körülbelül 60-45 millió évvel ezelőtt. Maradványaikat világszerte megtalálták, főleg Afrikában,[1] Európában,[1] Ázsiában[1] és Észak-Amerikában.[1] Mivel porcos halak, testüknek csak kis része tud megkövesedni, emiatt csak a fogaik és néhány csigolyájuk került elő.[1] A fogaik nagyok és háromszögletesek, többségüknek egyenes és éles a széle, azonban egyesek recés-fűrészes szélűvé alakultak volna át.[1][2] A fogmélyedések és -gyökerek is jól megmaradtak.

Koruknak a csúcsragadozói lehettek.[2] A legnagyobb fog magassága 104 milliméter.[3] A csigolya közepe 12,7 centiméter átmérőjű.[2] Ezekből az adatokból ítélve, a kutatók, körülbelül 9,1 méter hosszúnak képzelik el a legnagyobb fajt.[2] Egyesek akár 12,2 méteresre is becsülik.[4]

Valószínűleg tengeri emlősökkel, nagy csontos halakkal és egyéb cápákkal táplálkozhattak.

Szintén a fogakból ítélve, egyes őslénykutatók úgy vélik, hogy az Otodus-fajokból fejlődött ki a Carcharocles aksuaticus az első a Carcharocles nemből - újabb taxonnév, melybe az óriás fosszilis cápákat helyezik;[1][2] talán az óriásfogú cápa (C. megalodon) is tartozik.[1]

Rendszerezés

A nembe az alábbi fosszilis fajok és alfajok tartoznak (meglehet, hogy a lista hiányos):

Képek

  • Az O. obliquus számítógépes rekonstrukciója
    Az O. obliquus számítógépes rekonstrukciója
  • Ugyanannak a fajnak
    Ugyanannak a fajnak
  • a különböző
    a különböző
  • fogai
    fogai

Jegyzetek

  1. ↑ a b c d e f g h Bourdon, Jim, Otodus, <http://www.elasmo.com/frameMe.html?file=genera/cenozoic/sharks/otodus.html&menu=bin/menu_genera-alt.html>
  2. ↑ a b c d e Renz, Mark (2002), Megalodon: Hunting the Hunter, PaleoPress, pp. 26–30, ISBN 0-9719477-0-8
  3. ↑ Huge OTODUS OBLIQUUS shark tooth with pathology. . (Hozzáférés: 2011. május 21.)
  4. ↑ Gordon Hubbel: Virtual Tour of Private Shark Museum, 2006 (Hozzáférés: 2014. február 12.)

Források

  • Agassiz, L. 1833–1844. Recherches sur les poissons fossiles. 1420 pp. Imprimerie de Petitpierre, Neuchâtel. reference page

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Otodus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.