Osztrigás Mici (bohózat)

Mai cikkünkben a Osztrigás Mici (bohózat)-ről fogunk beszélni, egy olyan témáról, amely már régóta érdeklődés és vita tárgya. A Osztrigás Mici (bohózat) egy olyan téma, amely szakértők és nem szakértők figyelmét egyaránt felkeltette, jelenlegi társadalmunkban való relevanciája miatt. Akár egészségre, gazdaságra, politikára vagy bármely más területre gyakorolt ​​hatása miatt, a Osztrigás Mici (bohózat) feltárásra és elemzésre érdemes témának bizonyult. Ebben a cikkben megvizsgáljuk azokat a különböző szempontokat, amelyek a Osztrigás Mici (bohózat)-et tanulmányozásra érdemes témává teszik, és megpróbálunk rávilágítani annak következményeire és jövőbeli kilátásaira. Csatlakozzon hozzánk ezen az úton, hogy többet tudjon meg a Osztrigás Mici (bohózat)-ről és annak relevanciájáról a mai világban.

Ez a szócikk a bohózatról szól. Hasonló címmel lásd még: Osztrigás Mici (egyértelműsítő lap).
Osztrigás Mici (La Dame de chez Maxim)
Varsányi Irén Osztrigás Mici címszerepében
Varsányi Irén Osztrigás Mici címszerepében
Adatok
SzerzőGeorges Feydeau
Műfajbohózat, zenés komédia
Eredeti nyelvfrancia
FordítóBéldi Izor
Heltai Jenő
SzereplőkFrancia ősbemutató:
Armande Cassive
Rosine Maurel
Magyar ősbemutató:
Delli Emma
Szatmári Árpád
Nikó Lina
Haraszti Hermin
Cselekmény helyszínePárizs
Touraine
Premier dátuma1899. január 17. (eredeti)
1899. ősze (hazai)
Premier helyeThéâtre des Nouveautés, Párizs
Magyarországon a Vígszínház
Kapcsolódó művekOsztrigás Mici (tévéjáték, 1983)
A Wikimédia Commons tartalmaz Osztrigás Mici témájú médiaállományokat.

Osztrigás Mici Georges Feydeau 1899-en bemutatott bohózata. Eredeti címe: La Dame de chez Maxim ('A hölgy a Maximból'), a címszereplő francia neve: La Môme Crevette ('A (Kis) Garnélarák(ocska)'). Újabb változatként az eredeti címet is használják a darab címének: Egy hölgy a Maximból.

Történet

(A következő szöveg korabeli, XIX. századi nyelvi stílussal és helyesírással íródott, így némileg eltér a mai változattól): „A Vígszínháznak egy franczia bohózat: «Osztrigás Miczi» az újdonsága; irta Feydeau Georges, fordította Béldi Izidor. A Vígszínház nagyon szereti a borsos dolgokat, de ennél borsosabbat még nem adott. Feydeau vaskos bohósága Parisban nagyon tetszett s máig is játsszák. Ügyesen van szőve, van benne mulattató, hanem triviális, a mennyire csak rendőri felügyelet alatt álló színházban triviáliskodni lehet. Hősnője valami mulatóhely tánczosnője, a ki egy jól becsípett orvossal az orvos barátja, Petypon lakásába jut. Nehogy Petypon felesége meglássa, ott bujkál az ágyban, majd alakoskodik, aztán hogy az asszony elmegy onnan hazulról, Petyponnénak nézik az idegenek. Egy tábornok nagyon megszereti a Petyponnénak vélt Miczit, vidékre is meghívja az urával együtt. Miczi el is megy, mert a vidéken egy régi ismerősével akar találkozni. Ott aztán feltűnően viseli magát, de azt hiszik, hogy az párisi divat s mindenki utánozza, ő pedig merész oktatásokat ad az asszonyoknak és különös nótákat énekel. Végre a tábornok elviszi magával Afrikába. Az előadás sok nyerseséggel bánt a sikamlós helyekkel. Delli Emma (Miczi) igyekezett enyhíteni és Nikó Lina, a kellő érzékű komika. Haraszti Hermin, Hegedűs, Szatmári Árpád,[1] Gál, Góth, Tapolczai, Balassa, Gyöngyi stb., tehát a színház javarésze vesz részt az előadásban.”[2]

Szereplők

  • Osztrigás Mici
  • dr. Petypon
  • Petypon tábornok
  • Petyponné
  • Mongicourt
  • Corignon
  • Herceg
  • Marollier
  • Étienne
  • Le balayeur
  • Abbé
  • Chamerot
  • Sauvarel
  • Guérissac
  • Varlin
  • Émile
  • 3ème officier
  • Vidauban
  • Tournoy
  • Vidauba-né
  • Sauvarelné
  • Clémentine
  • Valmonté hercegnő
  • Ponant-né
  • Claux-né
  • Virette-né
  • Hautignolné
  • Bárónő
  • Tournoy-né

Alkotók

Feldolgozások

1983-ban a Magyar Televízió a Zenés TV színház sorozatban elkészített egy tévéjátékot Heltai Jenő fordításában, Fényes Szabolcs zenéjével, Galambos Erzsi címszereplésével Horváth Ádám rendezésében.

Híres Osztrigás Micik

Kapcsolódó szócikkek

Jegyzetek

  1. ↑ Hunyady Margit színésznő férje és Hunyady Sándor mostohaapja.
  2. ↑ Lásd Vasárnapi Ujság (1899: 791).

Források

További információk