Osváth Károly
Ma belépünk a Osváth Károly izgalmas világába. Ez a téma több millió ember érdeklődését keltette fel világszerte, és ez nem is csoda. A Osváth Károly fontosságát a tudománytól a populáris kultúráig különböző területeken tárgyalták és elemezték. Ebben a cikkben a Osváth Károly-hez kapcsolódó különböző szempontok elemzését javasoljuk, a történelmi eredettől a mai relevanciáig. Reméljük, hogy ez a cikk nem csak kielégíti a Osváth Károly iránti kíváncsiságát, hanem arra is ösztönöz, hogy mélyebben elmélyüljön annak tanulmányozásában és megértésében.
| Osváth Károly | |
| Született | 1884. március 15. Marosvásárhely |
| Elhunyt | 1951. április 23. (67 évesen) Bonyha |
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | gyógyszerész, gyógyszerészeti szakíró, szerkesztő |
Osváth Károly (Marosvásárhely, 1884. március 15. – Bonyha, 1951. április 23.) erdélyi magyar gyógyszerész, gyógyszerészeti szakíró, szerkesztő.
Életútja
Középiskoláit szülővárosában, a Református Kollégiumban végezte, majd a budapesti egyetemen gyógyszerész diplomát szerzett (1902). Hazatérve Parajdon, majd 1913-tól Marosvásárhelyen gyógyszerész. Gyógyszertárában több új saját készítményét állította elő és forgalmazta (ezek közé tartozott az ún. "tüdőfűcukorka").
Tevékenyen részt vett a közéletben: 1920-tól titkára a Romániai Gyógyszerészek Országos Szövetsége Maros-Torda vármegyei Gyógyszerészeti Testületének, majd a Maros-Torda, Kis-Küküllő, Csík és Udvarhely megyéket magába foglaló Gyógyszerészeti Kamarának; ez utóbbinak 1925-től ügyvezető elnöke.
Tagja volt több szakfolyóirat szerkesztőbizottságának: a Pharmacia – Gyógyszerész Újság (1920–24), a Revista Farmaciei – Gyógyszerészeti Folyóirat (1923–28) c. kétnyelvű szaklapoknak, amelyekben több közleménye jelent meg.
Források
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3
.svg){kind=small}