Ebben a cikkben a Orel Géza-ről fogunk beszélni, egy olyan témáról, amely minden korosztály és érdeklődésű ember figyelmét felkeltette. A Orel Géza egy olyan téma, amely az utóbbi időben sok vitát és vitát váltott ki, és fontos, hogy különböző szempontok szerint elemezzük. A társadalomra gyakorolt hatásától a populáris kultúrában betöltött relevanciájáig a Orel Géza általános érdeklődésre számot tartó témának bizonyult, amely megérdemli a mélyreható feltárást. Ebben a cikkben a Orel Géza különböző aspektusait elemezzük, az eredetétől a jövőbeni lehetséges következményeiig.
| Orel Géza | |
| Született | 1850. február 15. Borszörcsök |
| Elhunyt | 1929. július (79 évesen) |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | költő |
Orel Géza (Borszörcsök, 1850. február 15. - 1929. július[1]) pénzügyi igazgatóhelyettes, miniszteri tanácsos, költő.
Orel József kántortanító és Hoffmann Anna fia. A gimnáziumot Pápán, Veszprémben, Székesfehérvárt, Egerben, Kassán, Sopronban, Nagyszombatban, vgéül Szombathelyen végezte el 1870-ben. Ezután Vácott papnövendék lett, honnét azonban rövid idő múlva Győrbe ment jogásznak. A második év első felének befejezése után Veszprémben honvédhuszárnak állott. Hét havi katonáskodás után újra visszament papnövendéknek, ahol ismét egy évet töltött. Miután kilépett és jogi tanulmányait akarta folytatni Budapesten, 1873. október 1-ére a honvédséghez behívták és a Ludovika akadémiára küldték.
Tanulmányainak elvégzése után tényleges szolgálatban maradt és 1874 őszén a magyar királyi honvéd főparancsnoksághoz vezényelték. 1875. áprilisában tartalékba helyezték és ezen évben a kincstári jogügyek igazgatóságához segéd irodatisztnek nevezték ki. 1876-ban a váci országos fegyintézetnél tiszti írnok, de hivatala alatt a Budapesti Egyetemen a jogi tanulmányait is befejezte. Az államtudományi államvizsgát a pápai ev. ref. főiskolán, a jogtudományit pedig a Kassai Jogakadémián letette. 1877-től a kaposvári királyi törvényszéknél írnok, 1879-től a szegszárdi, 1884-től a szombathelyi illeték-kiszabási hivatalnál, 1889-től a tordai, 1892-től az egri pénzügyigazgatóságnál fogalmazó, majd segédtitkár, 1894-től a budapestvidékinél segédtitkár, 1895-től titkár, 1900-tól a nagykárolyi, végül 1901-től a nyitrai pénzügyigazgatóságnál igazgatói helyettes.
Budapesten a farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.
A Somogymegyei Leányközépiskola-egyesület elnöke volt. A kaposvári leánylíceum alapítója.
Cikkei a Vasmegyei Lapokban és a Vasmegyei Közlönyben (1885–1889) jelentek meg.