III. Olaf | |
Olaf király pénzérméje | |
Svédország királya | |
Uralkodási ideje | |
994 – 1021/1022 | |
Elődje | VI. Erik |
Utódja | III. Anund |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Munsö-ház |
Született | 980 körül |
Elhunyt | 1021/1022 tele (41 évesen) Husaby |
Nyughelye | Skara vagy Linköpin |
Édesapja | VI. Erik |
Édesanyja | Sigríð Storråda |
Testvére(i) |
|
Házastársa | Estrid |
Gyermekei | III. Emund király (törvénytelen) III. Anund király Astrid Olofsdotter Ingegerd |
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Olaf témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
III. Olaf Eriksson vagy Kincses Olaf (svédül: Olof Skötkonung), (kb. 980 – 1022) az első keresztény svéd király volt 994 és 1022 között, ő kezdte el a keresztény hit elterjesztését, ám a nagy hatalmú pogány nemzetségfők meghiúsították erőfeszítéseit. Olaf és fiai egyesítették Svédországot, ő volt az első svéd király, akit a sveák és a göták egyaránt elismertek uralkodójuknak.
VI. Erik fiaként született. A még pogány Novgorodban nevelkedett, fiatal korában viking vezér volt a Keleti- és Északi-tengeren. Olaf volt az első, aki bizonyíthatóan uralkodott Mälardalen és Västergötland tartományok felett. Királyi székhelye is a göták földjén, Husebyban volt.
1000-ben ő veretett először pénzt (penning) Svédországban Sigtuna városában, amelyen a neve is rajta van. Ez egyben mälardaleni hatalmi bázisát is igazolja.
Uralkodásának kezdetén Olaf háborúban állt a dán Villásszakállú Svend (Svend Tveskægg) uralkodóval, akinek országára Olaf azon az alapon tartott igényt, hogy édesapja, Erik egy ideig (992–993) kormányozta. A háború dán győzelemmel végződött, a kialakult helyzetet pedig Olof anyja, Büszke Sigrid (Sigrid Storråda) és a dán király (I. Svend) közti házasság stabilizálta. A közeledés a két uralkodó között oda vezetett, hogy Olaf Svend kidrállyal és a felkelő norvég nemességgel szövetkezve megtámadta a norvég uralkodót, Olaf Tryggvasont 1000-ben a Svolder sziget mellett. A svolderi győzelem után a két király felosztotta Norvégiát. Olaf Bohuslän és Dél-Trøndelag tartományokat kapta, ahol a norvég nemesség felkelése az új uralkodó ellen is folytatódott, így azokat a svéd királynak fel kellett adnia. Ezután hozzáadta törvénytelen leányát, Holfrith-et Svend jarlhoz (grófhoz), a frissen dán fennhatóság alá került Norvégia egyik alkirályához.
1008-ban Husabyban felvette a keresztséget.
1015 után Olav Haraldsson visszatért a norvég trónra, és elűzte a svéd királyt Bohuslän-ből, végső győzelmet azonban nem volt képes aratni felette. A hosszú harcok alatt a Keleti-tenger túlsó partján élő svédek függetleníteni tudták magukat az adórendszertől. Az ország ügyeinek elhanyagolását látva a svéd nép arra kényszerítette Olaf királyt, hogy kössön békét Olaf Haraldssonnal (akihez feleségül kellett adnia másik törvénytelen leányát, Astridot), sőt svéd királyként sem ismerték el a továbbiakban. Törvényes leánya, Ingigerth Bölcs Jaroszláv kijevi nagyfejedelem felesége lett.
Élete végére Olaf királyt Svea népe arra kényszerítette, hogy hatalmát szorítsa vissza Västergötlandra, míg fia Jakab megkapta a királyi címet. Egy norvég - balti szláv hajóhad elleni csatában halt meg Swold szigete mellett: veresége után (viking szokás szerint) vízbe ugrott. Skarában vagy Linköpingben temették el.
Olaf uralkodásáról a korabeli források sokszor ellentmondásosak. Ő volt az első svéd király, akinek uralkodását a Hamburg-Brémai Érsekség elismerte. Az első svéd király, aki megkeresztelkedett, és keresztségét meg is tartotta. A keresztelési ceremóniát a hagyomány szerint Szent Sigfrid vezette. A király részt vállalt a kereszténység terjesztésében is a skandináv területeken, így Izland és Norvégia apostolának tekintik. Bár hitbuzgó kereszténnyé vált, de az ősi skandináv vallásnak az uppsalai pogány szentély köré csoportosult hívei megakadályozták abban, hogy kényszerrel bevezesse a kereszténységet. Az európai országokból küldött misszionáriusok azonban véghez vitték a térítést.
Svéd királyok | ||
---|---|---|
Yngling-ház (970–1060) | II. Olaf · VI. Erik · III. Olaf · I. Anund · III. Emund | |
Stenkil-ház (1060–1125) | Stenkil · VII. Erik · VIII. Erik · Halsten · II. Anund · I. Haakon · I. Inge · Svend · (IX.) Erik · Fülöp · II. Inge · Ragnvald · | |
Ulfing-ház1 (1125–1130) | I. Magnus · II. Magnus | |
Sverker-ház2 (1130–1222) | I. Sverker · VII. Károly · Kol · Boleszláv · II. Sverker · I. János | |
Erik-ház (1156–1234) | IX. Erik · I. Knut · X. Erik · XI. Erik · II. Knut | |
Folkung-ház (1229–1234, 1248/1250–1318, 1319–1364) | I. Birger · Valdemár · III. Magnus · Birger · IV. Magnus · XII. Erik · II. Haakon · IV. Olaf | |
Mecklenburgi-ház (1364–1389) | Albert | |
Valdemár-ház3 (1388–1412) | Margit | |
Griffin-ház (1396–1439) | XIII. Erik | |
Wittelsbach-ház (1441–1448) | III. Kristóf | |
Knutsson-ház (1448–1457) | VIII. Károly | |
Oldenburg-ház (1457–1523) | I. Keresztély · János · II. Keresztély | |
Vasa-ház (1523–1654) | Gustav Vasa • XIV. Erik • III. János • Zsigmond • IX. Károly • II. Gusztáv Adolf • Krisztina | |
Pfalz-Zweibrücken-Kleeburg-ház (1654–1720) | X. Károly Gusztáv • XI. Károly • XII. Károly • Ulrika Eleonóra | |
Hessen-Kassel-ház (1720–1751) | I. Frigyes | |
Holstein-Gottorp-ház (1751–1818) | Adolf Frigyes • III. Gusztáv • IV. Gusztáv • XIII. Károly | |
Bernadotte-ház (1818–) | XIV. Károly János • I. Oszkár • XV. Károly • II. Oszkár • V. Gusztáv • VI. Gusztáv Adolf • XVI. Károly Gusztáv | |
1Más néven Estrisson-ház, valójában II. Olaf (†975) férfiági leszármazottjai, ebből következően az Yngling-ház. 2Lehetséges, hogy a Stenkil-ház mellékága. 3Valójában az Ulfing-ház mellékága, ebből következően Yngling-ház. |
Nemzetközi katalógusok |
---|