Ez a cikk a Nitrózamin témával foglalkozik, amely nagy érdeklődést és vitát váltott ki különböző területeken. A Nitrózamin olyan téma, amely a jelenlegi kontextusban való relevanciája miatt felkeltette a szakértők és a nagyközönség figyelmét. Az idő múlásával a Nitrózamin tanulmányozás, elemzés és eltérő vélemények tárgya volt, ami gazdagította a témával kapcsolatos vitát. Ezekben a sorokban arra törekszünk, hogy panorámás és részletes képet nyújtsunk a Nitrózamin-ről, azzal a céllal, hogy szélesebb és mélyebb megértést adjunk annak fontosságáról, következményeiről és lehetséges megoldásairól.
A nitrózaminok R1N(−R2)−N=O szerkezettel leírható, többségükben rákkeltő hatású vegyületek, melyek felhasználásra kerülnek a kozmetikumokban, a rovarirtókban és a legtöbb gumiból készült termékben.
Szobahőmérsékleten általában folyadék vagy szilárd halmazállapotú anyagok. Sűrűségük 0,9–1,2 g/cm3 közötti. Az N−N=O csoport jelenléte miatt vízben és más poláris oldószerekben jól oldódnak.[1]
Élelmiszerekben nitritekből és szekunder aminokból keletkezhetnek, utóbbiak a fehérjékben fordulnak elő. Képződésük csak bizonyos körülmények között, erősen savas közegben megy végbe – ilyen például az emberi gyomorban található. A magas hőmérséklet – például sütés – is elősegítheti keletkezésüket. A nitrózaminok jelenlétét a Liebermann-féle nitrozoreakcióval lehet kimutatni[2] (nem keverendő össze az egyéb Liebermann-reakciókkal).
Savas körülmények között a nitrition salétromossavat (HNO2) képez, mely protonálódást követően N≡O+ nitrozónium kationra és vízre bomlik:
A nitrozóniumion aminnal reagálva nitrózamint képez.[3]