Művészméhek

Ebben a cikkben elmélyülünk a Művészméhek izgalmas világában, amely téma a történelem során sok ember érdeklődését felkeltette. A Művészméhek egy olyan téma, amelyet széles körben tanulmányoztak, és számos könyv és cikk született az évek során. Ebben a cikkben a Művészméhek különböző aspektusait szeretnénk feltárni, az eredetétől a mindennapi életben való gyakorlati alkalmazásáig. Ezek mentén megtudjuk, mi is az a Művészméhek, mik a fő jellemzői, és miért fontos időt és figyelmet szentelni neki. Emellett elemezünk néhány elméletet és vitát, amely a Művészméhek körül felmerült, valamint annak a jelenlegi társadalomra gyakorolt ​​hatását. Végső soron ennek a cikknek az a célja, hogy átfogó és gazdagító képet adjon a Művészméhek-ről, hogy az olvasó bővíthesse ismereteit, és megértse e téma fontosságát a mai világban.

Művészméhek
Rajzos pelyhesméh (Anthidium manicatum), hím
Rajzos pelyhesméh (Anthidium manicatum), hím
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Hártyásszárnyúak (Hymenoptera)
Alrend: Fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita)
Öregcsalád: Méhalkatúak (Apoidea)
Család: Művészméhek (Megachilidae)
Latreille, 1802
Alcsaládok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Művészméhek témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Művészméhek témájú kategóriát.

A művészméhek (Megachilidae) az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsének a rovarok osztályának a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendjébe és a fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita) alrendjébe tartozó család mintegy 4000, a 2020-as évek elejéig leírt fajjal.[1]

Származásuk, elterjedésük

Az Antarktisz kivételével minden kontinensen megtalálhatók.

Legfontosabb hazai nemzetségeik:

Megjelenésük, felépítésük

Testük a poszméhekénél (Bombus sp.) kevésbé szőrös.

Nyelvük (az alsó állkapocs módosult alkotója, 'glossa') mérete alapján a hosszúnyelvű méhek közé sorolhatók; ez teszi alkalmassá őket a pillangós- (Fabaceae/Papilionaceae) és ajakos virágú (Labiatae/Lamiaceae) növények speciális virágainak beporzására, illetve ezek nektáriumainak elérésére. Rágóik erősek

Jellemző gyűjtőkészülékük a potroh hasi oldalán található „haskefe”, amely a kültakaró szőrképlete.

Életmódjuk, élőhelyük

A fajok többsége magányosan él. A párzás után az utódokról csak a nőstény gondoskodik, tehát ő készít fészket a petéknek. Laza társas kapcsolatra sem törekszenek, bár a bölcsőnek alkalmas helyek közelsége (például egy nádtetőben vagy rovarszállóban) közel hozhatja őket egymáshoz (Vásárhelyi).

Ivadékbölcsőik lehetnek idegen járatok, elhagyott csigaházak vagy növényi szárak — ezeket a rágóikkal „kivagdalt” levéldarabokkal és egyéb, a külvilágban gyűjtött anyagokkal bélelik. Fészkeiket előszeretettel bélelik a molyhos ökörfarkkóró szőreivel.[2]

Számos termesztett növény fontos megporzói.

Jegyzetek

  1. ↑ Magyar Környezeti Nevelési Egyesület: az Év beporzói
  2. ↑ Westrich, Paul.szerk.: Matheson & al. (eds.): Habitat requirements of central European bees and the problems of partial habitats, The Conservation of Bees, Linnean Society Symposium Series, 18. London: Academic Press, 1–16. o. (1996) 

Források

További információk