Az idő múlásával a Mariner–10 nagyon fontos témává vált társadalmunkban. Egyre többen keresnek információkat a Mariner–10-ről, akár személyes érdeklődésből, akár azért, hogy tisztában legyenek az e téren elért legújabb fejleményekkel. A Mariner–10 számos tanulmány és vizsgálat tárgya volt, amelyek meglepő eredményeket hoztak, felkeltették a szakértők és a hobbibarátok érdeklődését. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Mariner–10-hez kapcsolódó különböző szempontokat, életünkre gyakorolt hatását és a különféle területeken betöltött létfontosságú szerepét.
Mariner–10 | |
![]() | |
Ország | ![]() |
Űrügynökség | NASA |
Gyártó | Jet Propulsion Laboratory |
Küldetés típusa | elrepülés |
Küldetés | |
Célégitest | Vénusz, Merkúr |
Indítás dátuma | 1973. november 3. |
Indítás helye | Cape Canaveral Űrközpont 36. indítóállás |
Hordozórakéta | Atlas–Centaur |
Megérkezés | 1974. február 5. (Vénusz) 1974. március 29. (Merkúr) |
Az űrszonda | |
Tömeg | 533,6 kg |
Pálya | Nap körüli |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Mariner–10 témájú médiaállományokat. |
Mariner–10 az amerikai Mariner-program tizedik űrszondája.
A Mariner-program 7. sikeresen végrehajtott küldetése. Cél a Vénusz és a Merkúr bolygó kutatása. A NASA a küldetésre 98 millió amerikai dollárt biztosított, amely összeghatár alatt - 1 millió dollárral - sikerült megvalósítani azt.
A Mariner űrszondákat a NASA Jet Propulsion Laboratoryumában fejlesztették, irányításával építették. Üzemeltette a NASA és a Office Space Science and Applications (OSSA) .
Megnevezései: Mariner–10; Mariner Vénusz Merkúr 1973; COSPAR:1973 - 085A. Kódszáma: 6919.
1973. november 3-án Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC–36B (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Atlas–Centaur D-1AR (SLV- 3D) hordozórakétával emelkedett a magasba. Az Atlasz rakétafokozat kiégése után a Centaur fokozat gyorsította fel az űrszondát a második kozmikus sebességre, hogy a Vénusz-Merkúr közelébe kerülhessen.
Három tengelyesen, giroszkópokkal forgás-stabilizált űreszköz. A szonda vonatkozási pontjai a Nap és a Canopus csillag volt. Alakja nyolcszögletű hasáb, átmérője 1,384, magassága 457, kibontott állapotú magassága 3,7 méter. Magnézium-ötvözetből készült a ház és a műszerek többsége. Energia biztosítása érdekében a hasáb oldalaihoz (tetejére) 2 napelemtáblát (2x269 x 97 centiméter; 14 742 napelem; 5,1 négyzetméter) szereltek. A napelemek fesztávja 6,89 méter. Éjszakai (földárnyék) energia ellátását nikkel-kadmium akkumulátorok biztosították. Rendelkezett kőrsugárzó rúdantennával (2,85 méter) és parabola antennával, melynek átmérője 1,37 méter. Kezdeti tömeg 526, a hidrazinos hideg gázfúvókák pályamódosítást segítő hajtóanyag mennyisége 30, tudományos műszereinek tömege 79,4 kilogramm. Pályamódosításhoz nitrogén gázfúvókák álltak rendelkezésre. Az alkalmazott számítógép 512 szavas memóriával fokozta a földi parancsok végrehajtását.
1974. február 5-én 5769 kilométerre megközelítette a Vénuszt, ahol eleinte 42 másodpercenként készített felvételeket (ezek voltak az első közelképek). Összesen 4165 felvételt készített. Március 16-án pályakorrekció mellett felhasználva a Vénusz bolygó gravitációs terét, elindult a Merkúr felé. A Merkúrt első alkalommal 1974. március 29-én, a felszíntől 740 kilométer magasságban közelítette meg. 616 nagy felbontású és több száz kis felbontású felvételt készített. Az alkalmazott pályakorrekció biztosította, hogy két Merkúr-év elteltével az űreszköz újabb vizsgálatokat végezhessen. A második találkozóra 1974. szeptember 21-én került sor, amikor 47 958 kilométer távolságban történt az elrepülés. A találkozón 500 felvétel készült. Újabb pályakorrekcióval két Merkúr-év elteltével 1975. március 16-án az űreszköz újabb vizsgálatokat végezhetett, 328 kilométer távolságból. Feltérképezte a bolygó felszínének 45%-át.
1975. március 24-én megszakadt a kapcsolat.
Elődje: |
Mariner-program |
Utódja: |