Manjósú

Nukata no Ōkimi, másolat az első fejezetből

A Manjósú (japánul: 万葉集 Hepburn-átírással: man'yōshū, "Tízezer Levél Gyűjteménye") a legfőbb japán történeti versantológia, amely i. sz. 759-ben a Nara-kor közepén (710 – 794) jelent meg. A mű egyike Japán nagyra becsült könyvgyűjteményeinek. Valószínűleg nem egyszerre lett összeállítva, hanem hosszú időn keresztül több ember gyűjtötte a különböző verseket. Jelenlegi formáját Ótomo no Jakamocsinak (大伴 家持 Ōtomo no Yakamochi, ?718 – 785) tulajdonítják, aki egybegyűjtötte a sorozat részeit. A gyűjteményben található versek költői különböző társadalmi rétegekből kerültek ki: találhatunk verseket uralkodóktól, parasztoktól, de örömlányoktól is. A dalok keletkezési idejüket tekintve kb. 300 évet ölelnek fel, a legutolsó darab 759-ből származik. A versekből megismerhetjük a korabeli emberek gondolkodásmódját és szokásait.

Széles körben úgy tekintenek a Manjósúra, mint elsősorban egyedi Japán munkára. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a versek és az antológia részei sokban különböznek a tudományos sztenderd kínai irodalomtól és verseléstől. A Manjósú több versében lehet felismerni a Konfucianizmus és a Taoizmus jellegzetességeit, ill. vannak művek, amelyek a buddhista tanokat tükrözik vissza.

Híres korabeli költők: • Kakinomoto no HitomaroJamabe no AkahitoJamanoue no Okura

Elnevezés

A Manjósú szó szerint azt jelenti, hogy „Tízezer levél gyűjteménye” vagy „Számtalan levél gyűjteménye”, de más-más tudósok különbözőképp értelmezték a címet. Szengaku (仙覚 Sengaku), Kamo no Mabucsi (賀茂 真淵 Kamo no Mabuchi) és Kada no Azumamaro (荷田 春満 Kada no Azumamaro) a 葉 jó (yō) karakter jelentését úgy értelmezték, mint a kotoba (szavak), így emiatt a „számtalan szavak gyűjteménye” névvel illeték a versgyűjteményt. Keichú (契沖 Keichū) és Kamocsi Maszazumi (鹿持雅澄 Kamochi Masazumi) úgy gondolták, hogy a cím jelentése „az utolsó tízezer év gyűjteménye”. Okada Maszajuki (岡田正之 Okada Masayuki), a kanbun tudós szerint a versantológia a mű oldalainak a mennyiségére utal. Megint mások szerint a név a mű rengeteg oldalára utal.

Periodikus felosztás

A versantológiát 4 részre szokás osztani:

  1. A legkorábbi időszak a prehisztorikus vagy legendás múlt, Júrjaku (雄略天皇 Yūryaku, 456-479), Jómei (用明天皇 Yōmei, 585-587), Szaimei (斉明天皇 Saimei, 594-661), Tendzsi (天智天皇 Tenji, 668-671) császárok korát foglalja magába.
  2. A második korszak lefedi a 7. század végét. Ebben az időszakban alkotott Kakinomoto no Hitomaro (柿本人麻呂 Kakinomoto no Hitomaro), Japán egyik leghíresebb költője.
  3. A harmadik korszak 700-730 közé tehető. A korszak alkotói: Jamabe no Akihito (山部 赤人 Yamabe no Akihito), Ótomo no Tabito (大伴 旅人 Ōtomo no Tabito) és Jamanoue no Okura (山上憶良 Yamanoue no Okura).
  4. A negyedik periódus 730-760 közti időszakot öleli fel. Ekkor alkotott Ótomo no Jakamocsi, a gyűjtemény összeállítója is.

Részei

A gyűjtemény 20 részből/ könyvből áll, amely összesen 4516 verset tartalmaz. Ebben 4163 tanka (短歌 tanka, "rövid dal"), 260 csóka (長歌 chōka, "hosszú dal"), 62 szedóka (旋頭歌 sedōka) és 21 nagauta (長歌 nagauta) található. Ez a temérdek mennyiség 561 szerzőtől származik, akik közül 70 nő volt. Azokban az időkben, nagy tiszteletnek örvendtek nemtől és társadalmi helyzettől függetlenül azok, akik átlagon felüli verseket tudtak írni. Azok a nők, akik a társadalmi hierarchiában alacsony pozíciót foglaltak el, gyakran a költészetet használták eszközként státuszuk javítására. Az arisztokrácia gyakori szórakozásai közé tartoztak a műfelolvasások és a művészeti versenyek.

Nyelvészeti jelentősége

A Nara-korban jelent meg Japánban a kínai írásrendszer, amely alapján legelőször a Kodzsiki (古事記 Kojiki, Régi idők feljegyzései) jelent meg 712-ben, majd nem sokkal később a Manjósú. Már a Kodzsiki, de leginkább a Manjósú mutatja a japán írás folyamatos fejlődését. A versantológia Manjó-ganában (万葉仮名 Man'yō-gana) íródott. Ennek lényege, hogy a japán morák (szótagok) leírására a kínai írásjegyeknek csak a fonetikai hangalakjait használták fel, függetlenül azok eredeti jelentésétől. Ez a fajta verselés rendkívül nehézkes volt, viszont a japán stílusú verselés (vaka, 和歌 waka) nagyon jól tudta alkalmazni, mivel a költemények többsége rövid volt.

Dzsómei tennó, aki a Szóga-klán országlása alatt uralkodott, így írt Aszuka környékéről:

Yamato hegyei, számotok bár végtelen,

Kagu mennyet ostromló bérce különb mindőtöknél!

Ha felhágok bércére, s birodalmam kémlelem,

a tágas síkot lát szemem, hol füstkígyók kúsznak felfelé,

s a széles tó felett sirályok szelik a levegőeget.

Csodás táj ez, Yamato földje!

Mokkan

Három Manjósú töredéket tártak fel, amelyeket fából készült mokkanra jegyeztek fel:

Fordítások

A mű angol nyelvű fordítását J. L. Pierson készítette el, míg az oroszt A. J. Gluskina. Alexander Vovin (1961–2022) orosz származású nyelvész 2009-ben jelentetett meg kommentárokkal ellátott angol nyelvű fordítást.

Jegyzetek

  1. a b c Jamadzsi Maszanori: Japán - Történelem és hagyományok, Gondolat, Budapest (1989) (ISBN 963-282-175-0)
  2. a b c Setsuko Kojima, Gene A. Crane: A dictionary of Japanese culture (1987) (ISBN 4-7890-0353-1)
  3. a b c d Louis Frédéric: Japan Encyclopedia 608. oldal, Translated by Käthe Roth, THE BELKNAP PRESS OF HARVARD UNIVERSITY PRESS, Cambridge, Massachusetts, London, England (2002) (ISBN 0-674-00770-0)
  4. http://www.newworldencyclopedia.org/entry/Manyoshu
  5. Kenneth G. Henshall: A history of Japan: From Stone Age to superpower, 2nd edition (1999, 2004) (ISBN 1-4039-1272-6) 23-27. oldal: Part two: Of courtiers and warriors: early and medieval history (710-1600) Learning from the Chinese - within Limits: The Nara Period (710-794)
  6. a b Conrad Totman: Japán története, Osiris kiadó, Budapest (2006) (ISBN 963-389-840-4)
  7. 7世紀の木簡に万葉の歌 奈良・石神遺跡、60年更新. Asahi, 2008. október 17. . (Hozzáférés: 2008. október 31.)
  8. 万葉集:3例目、万葉歌木簡 編さん期と一致--京都の遺跡・8世紀後半”, Mainichi , 2008. október 23. (Hozzáférés ideje: 2008. október 31.) Sablon:Cbignore
  9. 万葉集:万葉歌、最古の木簡 7世紀後半--奈良・石神遺跡”, Mainichi , 2008. október 18.. (Hozzáférés ideje: 2008. október 31.) 
  10. Vovin, Alexander. Man’yōshū (Book 15). BRILL. DOI: 10.1163/9789004212992 (2009. augusztus 1.). ISBN 978-90-04-21299-2 

Bibliográfia

Idegen nyelvű források:

Magyar nyelvű források:

További információk

Fordítás