Magdaléni iskola
A mai világban a Magdaléni iskola állandó érdeklődés és vita tárgyává vált. Akár a társadalomra gyakorolt hatásáról, akár történelmi jelentőségéről, akár a populáris kultúrára gyakorolt hatásáról van szó, a Magdaléni iskola minden korosztálytól, nemtől és hátterű embertől felkelti a figyelmet. Az évek során a Magdaléni iskola mindenféle véleményt, elméletet és értelmezést generált, és számos területen központi elemmé vált. Ebben a cikkben a Magdaléni iskola különböző aspektusait és jelentését fogjuk feltárni a mai kontextusban. Az eredetétől a jelenlegi következményeiig alapos pillantást vetünk a Magdaléni iskola fontosságára mai világunkban.
A magdaléni iskola az ősember magdaléni kultúrájának részét képező sziklarajzainak, barlangképeinek késői stílusa – Európában körülbelül 15 000–10 000 évvel ezelőtti szakaszban. (Az ősember művészetét Henri Breuil osztotta két szakaszra).
Ebben az időszakban a périgordi iskola hagyományai szerinti egyszerű, fekete körvonalú rajzok apránként olyan, plasztikus képekké fejlődtek, amelyekben körvonalakat sötét festékkel töltötték ki. Az ősi művészek a részletek pontos kidolgozása mellett törekedtek a tér érzékeltetésére is. A figurákat kompozícióba rendezték, megjelentek a szimmetrikus állatcsoportok. A périgordi iskolától megszokott csavart perspektíva egyre ritkábban fordult elő. A magdaléni iskola klasszikus korszakát a Rouffignac-barlang barlangrajzai képviselik; legismertebb alkotásai az Altamira-barlang és a Niaux-barlang. Később a rajzok egyre stilizáltabbak lettek, végül a művészet dekoratívvá vált.