Ebben a cikkben a Münnich Aladár-ről és a modern társadalomra gyakorolt hatásáról fogunk beszélni. A Münnich Aladár napjainkban nagy jelentőségű téma, és állandó vitákat váltott ki számos területen. Megjelenése óta a Münnich Aladár felkeltette a szakértők és a rajongók érdeklődését, végtelen véleményeket és elméleteket generálva, amelyek értelmet és megértést kívánnak adni neki. Az évek során a Münnich Aladár olyan tanulmányok, kutatások és elemzések tárgya volt, amelyek megpróbálják megfejteni valódi jelentését és a mindennapi életre gyakorolt hatásait. Ebben a cikkben a Münnich Aladár különböző perspektíváit és a jelenkori világban betöltött szerepét vizsgáljuk meg, elemezzük számos oldalát, és azt, hogy hogyan alakította azt a valóságot, amelyben élünk.
Münnich Aladár | |
Született | Münnich Aladár Adolf 1890. augusztus 13.[1] Igló[1] |
Elhunyt | 1975. szeptember 7. (85 évesen)[2] Montréal[2] |
Állampolgársága | magyar[3] |
Házastársa | Éber Vilma (h. 1922–1945) |
Szülei | Münnich Aurél |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Müncheni Műszaki Egyetem (–1913) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Münnich Aladár témájú médiaállományokat. | |
Jánosvölgyi Münnich Aladár (Igló, 1890. augusztus 13. – Montréal, 1975. szeptember 7.) magyar építész.
Münnich Aurél (1856–1906) jogász, országgyűlési képviselő és Sesztina Ilona (1860–1945) fiaként született. Középiskolai éveit a Budapesti Evangélikus Főgimnáziumban töltötte, egyetemi tanulmányait Berlinben és Münchenben végezte. 1913-ban szerzett mérnöki oklevelet Münchenben. Az első világháború kitöréséig Londonban és Budapesten folytatott gyakorlatot. A háborúban 50 hónapig tűzvonalszolgálatot teljesített és a III. osztályú vaskoronarenddel, a III. osztályú katonai érdemkereszttel, a Károly-csapatkereszttel, 3 ízben legfelsőbb dicsérő elismeréssel tüntették ki. IV. Károly magyar király a koronázás alkalmával aranysarkantyús vitézzé avatta.[4]
1919-ben a Magyar Királyi Posta vezérigazgatóság építészeti osztályán működött. 1921-től magánépítészeti és tervezői gyakorlatot folytatott.[4] Számos középületet és magánbérházat tervezett Budapesten és az ország egyéb tájain.[4] 1933-tól az Országos Középítési Tanács, 1936-tól a Közmunkatanács tagja volt, majd 1942-ben kormányfőtanácsosi címet is kapott.[5] Részt vett Liber Endre kislakásépítési programjában egy kislakásos bérház tervezésével.[6] (Valószínűleg a Lenke-udvar lehet ez az alkotása.)
Felesége Éber Vilma, Éber Antal közgazdasági író és Dobránszky Vilma lánya volt, akivel 1922. január 16-án Budapesten kötött házasságot.[7] 1945-ben elváltak.
1947-ben elhagyta Magyarországot, és Kanadában telepedett le. Közel 30 évvel később hunyt el, de addig is aktív társadalmi életet élt, irodalmi kört irányított, és magyar nyelvű lapokban is publikált. 1975-ben érte utol a halál 85 éves korában.[8]
1945-ben részt vett a „Négysarkú város – Nagy-Budapest újjáépítése” című városfejlesztési tervpályázaton, ahol I. díjat nyert el. Terve végül nem valósult meg.[8]
Almer Zsuzsánna: Münnich Aladár Epítész- Várostervező - Belsőépítész https://nka.meszorg.hu/wp-content/uploads/2021/01/almer%20zsuzsanna%20Munnich_Aladar_-_epitesz_-_varostervezo_-_belsoepitesz_opt.pdf Hozzáférés: 2024.01.05