Möngke Temür kán
Ebben a cikkben bemutatunk minden szükséges információt a Möngke Temür kán-ről. Akár tippeket, szórakoztató tényeket, ajánlásokat keres, akár egyszerűen csak többet szeretne megtudni erről a témáról, jó helyen jár. A Möngke Temür kán egy olyan téma, amely az elmúlt években sok ember figyelmét felkeltette, ezért arra törekedtünk, hogy minden lényeges információt összegyűjtsünk és világosan és tömören közöljünk. Készüljön fel tehát arra, hogy elmerüljön a Möngke Temür kán lenyűgöző világában, és fedezze fel mindazt, amit ez a téma kínál.
| Möngke Temür | |
._Timurid_genealogy,_1405-1409,_Samarkand_(Topkapi_Sarayi_M%C3%BCzesi,_H2152)_folio_36b.jpg) | |
| Arany Horda | |
| Uralkodási ideje | |
| 1266 – 1280 | |
| Elődje | Berke kán |
| Utódja | Tode Möngke kán |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Dzsingiszid |
| Született | ? nem ismert |
| Elhunyt | 1280 nem ismert |
| Édesapja | Tokokán |
| Édesanyja | Huchuhadun |
| Testvére(i) | Tode Möngke kán |
| Házastársa | Khatun Oljaitu |
| Gyermekei |
|
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Möngke Temür témájú médiaállományokat. | |
Möngke Temür vagy Mengu-Timur (mongolul Мөнхтөмөр, ? – 1280) Batu kán unokája, az Arany Horda kánja.
Möngke Temür apja, Tokokán Batu kán fia volt, így Möngke Temür ükapja Dzsingisz mongol nagykán volt. Berke kán 1266-os halála után, mint Batu legidősebb fiúági leszármazottja, ő lépett az Arany Horda trónjára. Az ő idejéből származik a keleti ortodox egyház első katonaállítási mentességlevele. Az Arany Horda területén vert pénzeken az ő idejében már nem a nagykán, hanem Möngke Temür nevét tüntették fel.
Külpolitikája, hadjáratok
Uralkodásának kezdetén igen feszült volt a helyzet a Mongol Birodalmon belül, Kubiláj nagykán csak nyílt háborúval tudta elfoglalni a trónt. Bár Möngkét Kubiláj nevezte ki, ő mégis hamarosan az ellenzékét, elsősorban a csagatáj Kajdut kezdte el támogatni. Bár nyíltan soha nem fordult a nagykán ellen, de ötvenezer harcost küldött Kajdu megsegítésére, mikor Kubiláj megpróbált leszámolni a csagatáj hadúrral.
A Dzsocsi-ulusz déli határain, Abaka ilhánnal is háborúban állt; a konfliktust még elődjétől, Berke kántól örökölte meg. A vita Azerbajdzsán és a kaukázusi Albánia hovatartozásáról folyt. Möngke Temür harmincezres sereget indított Azerbajdzsánba, de az új derbenti erődítések és az ellene felvonuló ilkán csapatok miatt visszavonult. 1269-ben a két fél követei Damaszkuszban találkoztak és később békét kötöttek.
Uralkodásának kezdetén vazallusa, Jaroszláv vlagyimiri nagyfejedelem segítségére sietett az Dán Észtországot birtokló dánokkal véres háborút vívó Novgorodnak. A Vlagyimir-beli mongol követ engedélyezte a vazallus oroszoknak, hogy hadjáratot indítsanak Észtországba, de a dánok, megrémülve az előkészületektől, harc nélkül átengedték a Narva folyó partvidékét Novgorodnak. Ezután az orosz fejedelemségek inkább egymás között torzsalkodtak, és a mongolok hol egyik, hol másik oldalon avatkoztak be, zsákmányszerzésre használva ki az ellenségeskedést. Ekkor történt, hogy Roman rjazanyi fejedelmet a kán kivégeztette és fejét lándzsára tűzette, mert szidalmazta az iszlámot.
1269-ben a mongolok és orosz vazallusaik Bizánc ellen indítottak hadjáratot.
1275-ben a litvánok támadtak rá a halicsi fejedelemségre, a válaszcsapásban a mongol–orosz seregek nem értek el jelentős sikert, de a városok környékét feldúlták és zsákmánnyal tértek vissza. Ugyanebben az évben újabb, az adóztatást könnyítő népszámlálást tartottak az Arany Horda és vazallusai területén.
1277-ben a mongolok, orosz segédcsapatok segítségével az észak-kaukázusi oszétok földére indítottak sikeres hadjáratot.
1279-ben, V. Boleszláv halála után mongol–orosz csapatok betörtek Lengyelország a területi széttagoltság korában|Lengyelországba és kifosztották Sandomierz és Lublin környékét és zsákmányukkal visszavonultak.
Genovai kereskedelem
Möngke Temür engedélyezte a genovaiaknak, hogy korábbi kis kereskedőállomásukat nagymértékben kibővítsék. A genovaiak kiszorították velencei versenytársaikat és Kaffát és a Krim városait kiépítve gyakorlatilag monopolizálták az Európába menő rabszolga-, kaviár-, gabona- és halkereskedelmet.
Möngke Temür 1280-ban halt meg, mikor a felszúrták a torkában nőtt daganatot. A korabeli történetírók szerint tíz fia volt: Alguj, Buzluk, Szerájbuka, Togrul, Bulakán, Tudan, Tukta, Kadan, Kutukán és Abadzsi. Utóda a trónon öccse, Tode Möngke lett.
Források
- Howorth, Henry Hoyle. History of the Mongols, from the 9th to the 19th Century. Part II, division I. The so-called tartars of Russia and Central Asia. Londres: Longmans, Green and Co, 1880.